Imává tisztul
Kezem, a kezedben otthon.
A lágy szél hajadba túr.
Lobot vet csöndben az alkony,
S leszek árnyékodul.
Arcodhoz szédül a csillag,
Édesül szádon a szó,
Ébredünk együtt, ha virrad,
Hullámot dajkál a tó.
Magaddá olvasztja létem
Parázsló szembogarad,
Imává tisztul az ének,
S jön napra, újra nap.
Pusztuló sejtjeim lángja
Vonagló koronatűz,
Rászólnék nem volt anyámra,
Versemben halál betűz.
Ölellek, kezemben késsel,
Hekate-arcú a táj,
Vigyázlak hát öleléssel,
Míg elfehérül a száj.
