Irgalom dallamok kis házának
Utolsó szalmaszálként Uram
feléd tárul létemből tétován minden ujjam, kezem kitárva kétségek közt kegyelmet kér, jóságot, csodát, változó erőt remél.
Több, mint 12 hónapja szakadatlan
ellepték a semmi szemcséi edallamok kis házát untalan, megfojtja élettér minden szikráját, e lassú méreg, kegyetlen, oly könyörtelen fajzat az éjjeli féreg.
E seregnyi apró undok hasztalanok,
felforgatnak éjszakai álomnak helyet adó, nyugalmat, csendes pihenést hozót, végül kiüresedve élettelen lézengenek.
Közben a légtér is egészen elfogyott,
pislákoló oxigéncsepp sírva bebocsájtásért kopog, fátyol takarja éles hangok zengését, az értelem elveszti akaratlan minden reményét.
Támadtak már folyékony fegyverrel ellenük, olykor a sok tárgy majd egészen belemerült, s ezek még mindig garázdálkodnak, életet, erőt, nyugalmat, hangot mind felfalnak.
A hittel telt lelkek általában életért imádkoznak, most mégis arra kérünk, engedd meg magadnak, hogy ezesetben belátásod szerint halált hozhass!
Mert kétségek verméből szól hozzád e mondat!
Ez élettelen élőlények csak bajt hoznak, sem állatot, növényt, embert, mást sem szolgálnak, természetből sem kapott ellenséget önmagának, akkor vállhatna áldozatra éheseknek életadó tápláléknak.
Vidd hát pallósoddal semmibe őket,
ha kell, tedd egyenlővé ezeket felhővel, égesd, alakítsd át hamufelhővé örökre!
Végre békét hagyjanak minden élettérnek!
Végre irgalmazz hát e percben,
miattuk hangok szövevénye el ne tűnjön a semmiben, adj még új esélyt, lélekerőt, életet, akarathoz, hitet, képességet, és értelmet.
a rongyos fátyol felőlük fellibbenjen!
keletkezzék újra illatos virág a szívekben!
Visszakérjük zenék hangját, a teremtettet, azt, mi volt, sőt, jobbat, ha úgy lehet!
Hallgasd hát meg a szót e gondolatban,
mert elme, s lélek sír tehetetlen mozdulatlanságban!
De te dícséretes mindenható vagy, minden létezésben, néked minden lehetséges, megteheted, hogy akaratod szerint légyen!
Mégis, szívszorongva hozzád esedezünk,
légy hát nékünk enyhet nyújtó oltalommal kegyelmezőnk, mentsd meg ma őket, kiket szívből igazán féltünk!
Angyalok keze által légy felettük jóságos örködő.
Hó hidege minden honnan elveszejtse
e haszontalan, alakoskodó létezőket,
többé senkit szenvedésbe ne ejtsenek,
szeretet, és hit kínok után új életre öleljenek!
Eképpen szólt e könyörgés,
hol már nem hatott a jogos öldöklés,
víz, és vegyianyag ereje hatástalan,
s ha nincs kiút, a pusztulás haladéktalan.
Legyen mérhetetlen belátásod szerint,
s megértsük azt, mit végtelen kezed int.
Lehessünk még viritó kedves zengedelmek, s nem csupán szomorú sorsú ködös emlékezet!
2016. január 7.
