Isten magyarjai között
Emlékezés Csurka Istvánra
(1934. március 27.-2012. február 4.)
Erős lelked már elhagyta e világot,
De értelmed áthatja érző szívünket,
S várjuk Veled a szebb magyar holnapot,
Viruljék Fölötted örök emlékezet!
Forradalmi korban nem hátráltál soha,
Büntetések által hős lényed nem tört meg,
Néped ügyének sem lettél árulója,
Mert védelmébe vett egy mennyei sereg.
Írtad, mondottad mit szíved szándéka szólt,
Drámák soraiban nyíltan megvallottad,
Hogy léted a nemzetnek igaz példa volt,
Igazság fényét láttuk meg Teáltalad.
Tudom, a megtört embert Te felemelted,
Mert Isten teremtményét tisztelted benne,
Szeretet világában élt bölcsességed,
Benned megtestesült milliók reménye.
Kik menekülve jöttek vérontás elől;
Határtalan szívvel őket befogadtad,
Nem feledkeztek el áldott tetteidről,
Hálájuk Irántad soha ki nem apad.
Világ viharában hited rendületlen,
Tiszteletet vívtál ki emberségeddel,
Tollad vitézi kardként fogtad kezedben,
Emléked vigyázom hősi kegyelettel.
Család, rokonok, barátok, bajtársak,
Megrendülten, gyászukban is méltósággal,
Életműved előtt tisztelegve állnak,
Rád emlékeznek részvétteljes imával.
Jelen vagy már Isten magyarjai között,
Lelked immár a mennyei öröklété,
Nem kell aggódnod nemzetünk sorsa fölött,
Emléked már velünk marad mindörökké.
2012. február 6.
