Jéggé dermedt kép
Kedves dalnok, hozzád fordulok megdermedve, s mindjárt olvasott könyv tartalmát tárom tétován, haloványan, töredékesen eédbe, mert olvastam egy gondolattól indíttatva, s most kiáltok.
Erőnek erejével, bár egészen meg nem értettem, lelkem megégett a riasztó képekben.
A főszereplő amolyan igazi küzdő szellem, kit aljasul formák, s hangok világába kergettek.
S az író, ki alakját elénk teregette,
nektek részetek, hazád szülötje.
Szavát fordította szó-hídként bátor ember állhatatos keze, nagyszerű szóképekkel él, s teljes értést benne még sem lelek.
Címe is éppen az, mely e könyben
örökös jelzője, mint örök jegy: "A vak".
Nevét írom pontokban: 1~2~6-1-1~2~5-1~5-2~4 csak így röviden, léte s eleinek élte végig rejtekben marad.
S mielőtt rakosgatnám e mozaikot,
álljanak elédbe e szerző nevének betűi, mint ponthalmazok,
1~2~3~6-1~31~5-2~4-1~4-1~3~6-1~2~3-1~5-1~4-1~3~6
immár előtted hevernek cím és név, mint távoli sorok.
Régi felvételen bukkant elém
kissé hallk hangú hangoskönyvben.
S e felolvasás módfelett természetes,
mert ez az emberi hang szava átadja képek árját, nem kétséges.
Előszót most nem említek,
hamar mindjárt tárgyra térek.
Rögtön az első képben egészen törékeny,
düh, ízzó kétség lángként tombol testében.
Mint kiderül szeme világát mérgezésben vesztette, alkohol, mi a formák világába űzte.
Különös tulajdonsága mérhetetlen fizikai ereje, jó ideig csak bajt hozó e képessége.
Álságosok nyájasan szánakoznak rajta,
lelketlen seregek hada oly sokszor magára hagyja.
Hiába óriás termete, robosztus erőnléte, folyton győz felette ítélet, és érdek.
Felvillan belső vívódása,
a hallgatag lélek rezdülések hallgatása, miként próbál szunnyadó, ismeretlen érzékekre szert tenni, szaglásból, hangból, tapintásból, rezgésből felfedezni.
Hamar megtudjuk, lehet éberkedni fizikai erő ellen, ám gonosz szív, elme, s lélek szava kivédhetetlen.
Ezernyi kép között maradt egy teljességgel érthetetlen, nem áll másból, csak kérdésből, s tele kérdőjelekkel.
Egy nő szemtelenül éjel megkörnyékezte,
a kísértet fonalát ő fel nem vette,
éjjel észrevétlen valaki megölte,
hazaérve holtan találhatta csak férje.
Csakhogy ezt sűrgősen reá fogták,
megkínozták, menten börtönbe zárták.
A legszörnyűbb, hogy a koholmányt bevallotta, s az éhes kopók ténykedését zokszó nélkül helyben hagyta.
Bár előbb kezével jól megnézte,
s bizonygatta, hogy ezt soha nem tette,
hasztalan volt tiltakozás, elejtett szavak beszéde, készen állt a csapda a foglyul ejtésre.
A börtön rejtekén, hogy mik történtek,
le nem írom, a versszakok száma véget nem érne.
Meggyötörve esett ki 15 év múlva a vas kapun, s átesett álnok, és jótékony kalandokon.
Végül egy papnak áll szokatlan módon segíteni, s a nyitott mondat alakú végzet ott éri.
A pap meghal, s ő hogy mit tesz?
Csak azt tudom, ott marad, mint felleg, s ki tudja mi lelte!
Bocsájts meg, hogy fukarkodom,
a szókép vonalait, mint kacatot, töredéket szórom, szavakkal még sehogy fel nem érem, riadt világképként zubog bennem.
Csendbben állnak meg a sorok,
mert kíváni most nem tudok.
Hálát adhatok csak, hogy megértettem, erőd a te hangod, megtörten, és egészben is, hisz lélek-birodalmad, áldásod.
2016. január 11.
