Jéghegy.
Észak jegéről szívemre szakadt
Egy fagyot ontó óriás darab,
Hogy megdermessze bennem a dalos
Élet-utakat és az illatos
Május-esteket. Boldog holnapok
Hunytak ki bennem. Már mind, mind halott.
Ó, gyémántszínű jéghegy: Átkozott
A halál, amit fényed rám hozott!
Fagyot lehelő jéghegy, Te, kinek
Szíve helyén űr van, sötét, rideg: Miért játszod a reményt, holnapot?
Nézd, nézd a műved! Kihűlt roncs vagyok.
Teljesüljön hát bosszúd, a szabály
S fúljon alkonyba köröttem a táj.
