Jobb, mint otthon
(Tisztelgés Rejtő Jenőnek)
Kocsma áll az út szélén,
Jobb, mint otthon a neve.
Sok fura figurának
évek óta törzshelye.
Lazítani beugranak,
pár pohárral felhajtanak.
Rámenősen bókolnak
Pepita Oféliának.
Mély altján recseg bús dala,
tomporát megriszálva,
megfeszül a szoknyája,
pofátlan a dekoltázsa.
Szem nem marad józanon,
ha megpihen a halmokon.
Van barátja itt a nőnek,
nevezhetjük csősz erőnek.
Egyikük rázza a kockát,
Rongy Aurélnak hívják.
Fer pasinak vallja magát,
de cinkezi a kockáját.
A felbőszült kifosztottak
sokszor ellátják a baját.
Ha nem segíti Kicsit Bob,
már ásnák a hulláját.
A felajzott férfiak,
ha kellően nem jattolnak,
Ofélia egyet kacsint,
a sportos Tüskés Vaneknak.
Három asztalt átugorva
embereket rak kazalba.
Szétterülő vigyorral
repül be a csatába,
törik az áll, meg a borda,
nagy erő van Kicsit Bobba.
Babette anyó csak ezt várja,
mindig kéznél a lavórja.
Sűrűn csapkod jobbra-balra,
hajtja a népet az utcára.
Tűnjetek a büdös francba,
most lett minden felújítva.
Jól megy kinn az agyabugya,
van hely rá a parkolóba.
A sarkon ekkor fordul be
a fürkész Tanúpipőke.
Előkapja a mobilját,
felveszi a véres mókát.
Rongy Aurél észreveszi,
a mobilt magához veszi.
Pipő nyakát birtokolva,
jobb belátásra bírja.
Nem kell mindjárt tanúskodni,
lehet kicsit szórakozni.
A fiúk lemerülnek,
megszaggatva visszajönnek.
A bulit így szeretik,
ihatnak rá reggelig.
2015
