Karácsony
Dániel megjövendölte,
Hogy eljön a Messiás:
A bűnöktől a világot
Ő váltja meg,; senki más.
Egy csillag fog megjelenni,
S éppen Betlehem felett:
Szelíd fénnyel üdvözli
A megszületett kisdedet.
Később meg is történt mindez:
Egy zord téli éjszakán
Názáretből Betlehembe
Ment egy pár az út haván.
József volt az, ki gyalogolt
És jegyese, Mária,
S az ő szíve alatt mozgott
Istennek kicsiny fia.
Mikor a városba értek,
Nem kaptak szálláshelyet!
Mintha ördögök laknának
Itt az emberek helyett!
A kismama már vajúdott,
Kínozta a fájdalom,
Reményük elveszni látszik,
Senkiben sincs irgalom?!
Egy istállót találtak
Az utolsó házsor alatt,
Bementek és József gyorsan
A nagyj jászolhoz szaladt.
Szénaágyra fektette le
A zokogó Máriát,
Nemsokára megláthatta
Életerős kisfiát!
Pásztorok voltak a réten,
Őrizték a nyájakat,
Rémüldözve észlelték, hogy
A sötétség megszakadt.
Ijedtükben kiáltoztak:
„Irgalmazz meg, Istenem!"
Nem tudták, hogy közöttük
Az Úr angyala van jelen.
Gábriel így szólt hozzájuk:
„Emberek! Ne féljetek!
Örvendjetek velem együtt,
Mert én jó hírt hirdetek!
Menjetek az istállóhoz,
S lépjetek be csendesen,
A jászolban egy szép gyermek
Alszik mélyen, kedvesen.
Ő az, akit megjövendölt
A próféta, Dániel,
Megváltja majd ez világot,
S a sátánt ő űzi el!
Hát térjetek be hozzájuk,
Köszöntsétek Máriát,
Csókoljátok meg a síró
Piciny fiút: Jézuskát!"
Szóljanak csengők, harangok,
Hirdessék az ünnepet,
Minden földönl legyen béke,
Zengjünk öröméneket!
