Karácsony vanˇ
Röppen egy kis harang édes dallama,
Csupa melegség és béke hatja át;
Az élet ellen sohasem vallana,
Vigyázza a földet, a folyót, a fát ...
Halkan szitálgat a csillagok pora,
A születés, a teremtés napja van,
Leszáll az égből sorban minden csoda,
Ámul a világ, az idő is szótlan.
Vagy mégsem? Megint hiányzik egy csoda:
A szemek mögé lopott fény csodája;
Peregjen hát a dob, szólj síp, harsona,
Csendüljön meg az ég összes szobája!
Függönye mögött hallgat a világ,
Nem illendő ilyenkor nagy zajt csapni,
A bánat lelke is csak halkan kiált,
Menni kell az úton, némán haladni ...
De nem baj, dőljön a szent perc varázsa:
Megrázom az ég falát, csak úgy zengjen;
Fogd meg te is, és kezünk addig rázza,
Míg fény nem terem a sötét szemekben!
