Karácsony-váró
Mintha mostanában fognák a kezemet...
Mintha terelnének, hogy jó úton járjak.
Mintha dédelgetne, Isteni szeretet!
Mintha több jó érne! Higgyek - é a mának?
Mintha Advent táján szebb lenne az élet!
Mintha a Mikulás nemcsak havat hozna.
Mintha csak Szenteste adna békességet...
Mintha bűneinkből az Úr feloldozna.
Így lesz napról napra szerethetőbb világ?
Így lesz baljós égből napsugaras kékség?
Így lesz megbocsátás, tüskés ágon virág?
Így lesz pokol tüzén irgalom, reménység?
Mintha csecsemőből liliom-fehérség,
s mintha a gonoszon angyal szárnya nőne.
Mintha ködbe veszne a lelki szegénység!
Mintha szőlőszemből nem lehetne lőre.
Mintha öröm s bánat nem egy tőről érne.
Mintha a valóság szemfényvesztő réme,
s mintha szépbe a rút folyvást beleférne...
S mintha gyümölcsünknek nem is volna férge...
Hisztek-e Karácsonyt, Jézus születését?
Hisztek-e szerelmet? S költő Pegazusát?
Hisztek-e, hogy kaptok, s csak magatok részét?
S hisztek-e igazat, s jégcsapot, hőgutát?
Mintha tavaszodna, december elején!
Mintha fényt kínálna az alagút vége...
Mintha féket húznék az idő kerekén.
Mintha hittel hinném, jó a létünk része!
Mintha karácsonykor éledne a család!
Mintha a szívekből áradna a jó szó!
Mintha többen hinnék, magyar föld a hazád!
S mintha égre néznél... Tanúd rá e bolygó.
Így lehet versemből földhöz-ragadottság?
Így lehet teremtés öröklét ígéret?
Így lehet karácsony egy jobb Magyarország?
Így lészen szeretet? Kövesd az igéket!
Karácsony, Karácsony! Ébrenlét vagy álom?
Nap mint nap kéne tán. Hiszem vagy nem, várom.