Karácsonyi dal
Mit nekem holmi arany, mirha, tömjén,
Mit nekem végtelen ajándéközön,
Ha téli égboltról csordogál a fény,
S a nagyvilág csak tapogatva köszön!
Csodás a gyertya és a fenyő illata,
Hisz tudom: Melegségburok veszi körül,
De a fényszegény út nehezen visz haza,
Mely mögött ünneplő lelkem alig örül.
Adj nekem világ egyetlen percet,
Amikor fellebben az ablakról a függöny,
S eltűnik az átkos sötétség-herceg,
Hogy egyszer igazi ajándékom legyen,
S a biztatás ne hajszálon függjön,
Mely a látók országát elhiteti velem!
