Karácsonyi kulinária
Na idefigyeljetek ÁMBÖRÖK!
Szóval, az történt, hogy nálunk is vóótt ám Chriskindlizés.
Hát most inkább a ménykű zabálásokról essen szó, mert ez mégis csak egy főzőcskéses lista lenne ugyibár.
Szóval, a 22.-ei fokis prószáról már adtam számot.
Azondan akkor még csak Ágnes asszony, és Anna lányom képviseltették magukat a család többi részéből.
Merthogy az egyik része személlesen ÉÉN vóónék.
Na már most, a "Nagybeszerzés 1" című felvonás után, másnap Walamit már kellett domborítani is, csupán csak a kezdődő éhhalál elkerülése végett.
Mit is sikerült?
Mit is sikerült.
Na majd minnyáá eszembe is fog ötleni.
Ja, igen.
Elkészült az a jó fajta fehérbabos sólet, amit máá annyiszor leírtam Néktök.
Ha Walakit még most is érdekellene, akkor kiverem ... Na nem azt, hanem az asszonyból a pontos recepicét.
Ahogy emlékezem, vóótt abbba minden, még talán akasztott náci katona is.
Tehát kevéske Máriai gyerekkolbász, abból a híresebbik fajtából, meg kevéskefüstölt tarja is, ami együtt puhult a fehérbabbal, de a végére jutott bele néhány főtt tojgel is.
Az ízes kacsa zsírról akár ne is tegyek említést, csak úgy, mint arról a pár darab füstölt oldalasról se, ami valahogy mégis csak belemerült a babos szószba.
Ágnesem este 9-re kiautózott Balatonszentgyörgyre, a buszállomásra, hogy felvegye a tőlünk 15 kilométerre lévő faluban Borbála lányomat, hogy ugyan máá szaporodjék az ösztrogén szint a lakásban.
Hiszen eddig csak kétszer annyi csajszi vótt, mint ÉÉN teljesen egyedül.
Legyen inkább 3-szoros a hatalom.
Hát mit tesz Isten, Borikának annyira fázott a keze, hogy addig még az autóba bééülni sem akart, amíg elő nem halászta a kesztyűjét.
Ebből ÉÉN annyit tapasztaltam, hogy háál' Istennek, még mindig nem jöttek haza.
Aztán, amikor majdnem 10-kor befutott a csacsika család, akkor ÉÉN éppen próbáltam a bánatomat borba fojtani, miszerint most aztán végleg vége mindennek, mostantól soha többé nem láthatom a szeretteimet.
Brühühü!
Mondjuk ez valóban így is van, de mégsem ollan nagy a baj, hiszen már 10 éve nem látom Őket, és tényleg nem is fogom soha...
Höhöhö!
Szóval, amikor belibbennek, Brumika megtámad a gonyhában, ad néhány keresetlen puszit, és közli, hogy most akkor rohan is megtisztelni a fajanszot.
Rögtön érkezett még egy hang, amiben Anna lányomat véltem felfedezni, és közli, hogy hiszen Ő is itten van.
Nagyszerű, mondok, de Te már tegnap is itt voltál.
Nem apa, én a Kata vagyok! - hangzott a válasz.
Kintről meg felcsattant a valódi Anna hang, hogy:
- Fater! Én itt vagyok!
Na ez volt az a pillanat, amikor kiugrottam vóóna a bűrkémből, de csak a fotölyből ugrottam ki!
Úgy megörültem a Katának, mint impotens majom a merevedésének.
Nosza, elő is került a bugykos, és lekkoccoltuk a kiccsajokat.
Az történt, hogy Kata kisboltjának a sofőrje, akarom mondani a vezetője, úgy döntött, hogy inkább bezár az idénre, és mindenki, mármint a Kata menjen amerre lát.
A csajszi azonnal egyeztetett is a Brumikával, de már nem sikerült ugyanarra a buszra belépőt szereznie.
De 10 perccel később indult a következő, amit még épp elért.
Tehát a fázó kezű, aki mindenről tudott, csak húzta az időt, hogy legyen máá egy kis meglepi.
Vótt is!
Ági is bekönnyezett a gyönyörtől, meg nekem is ez vóótt a karácsony legnagyobb meglepije.
A Nagy örömködés természetesen este 10-kor sólet zabálásba torkollott.
Jót aludtunk.
Gondolhatjátok.
Szerencsére, a lakás gumi téglákból épült, tehát egész jól tűrte a bab gázok feszítő erejét.
Hehe.
Na Szent estére aztán meg megint készültünk erősen.
Ugyibár, mint lassan 30 éve mindig, most is a saláták vóóttak a nyerőek.
Az idén nem volt újdonság.
Azaz dehogyis nem.
Mint azt jóól tudjátok, Borikám teljesen vega.
Na nem az állatok védelmében, vagy az egészség jegyében, egyszerűen nem ízlik Nékije a húsok rostja...
Ez van.
...
Ettől még szeretjük.
Nosza, Ő hozott egy új cékla salit, amihez meg kellett hámozni, és felkockázni kis kockákra a nyers céklát, és sütőben, egy-két kanál olajon megpirítani.
Aztán a saját levében elkeverni kevéske jogos huruttal, sóval, borssal ízesíteni, meg talán valamilyen más fűszerrel is, és már kész is.
Emlékszem némi kis a "világ legsárgább madarára" is, tudod, a reszelt citromhéjjára, és a levére is, és talán lila hangyákra is.
Oké jo.
Talán kicsit szürreális képek, de hát az alkohol fokomat nem hagytuk csüggedni, pusztán jó indulatból.
Készült még Tabáni saláta is, az alábbi recepice alapján:
***
Tabáni saláta recept
Kategória:
Saláták, öntetek
Hozzávalók:
5 db tojás, 3 db közepes burgonya, 15 dkg sonka, 1 db lila hagyma,1 kávéskanál só, bors, kb. 2 dl tejföl, majonéz
Elkészítés:
A burgonyát puhára, a tojásokat keményre főzzük, és hagyjuk kihűlni. A sonkát vágjuk csíkokra.
A majonézt elkészítjük: a tojássárgájához hozzáadjuk a mustárt, majd a porcukrot, a sót, és a borsot, alaposan összekeverjük. Lassan, kicsi adagokban folyatjuk hozzá az olajat. Fontos, hogy csak akkor menjen rá a következő adag olaj, ha az előzőt már teljesen felszívta a tojás! Ha a teljes olajmennyiséget felvette a tojás, hozzáöntjük a citromlevet. Ha szükséges, még sózzuk, borsozzuk.
A majonézt keverjük el a tejföllel, ízesítsük sóval, borssal, adjuk hozzá a szeletelt sonkát, az apróra vágott hagymát. Nagy lyukú sajtreszelőn reszeljük bele a kihűlt kemény tojásokat valamint a burgonyát.
Hagyjuk egy éjszakát a hűtőben, hogy az ízek összeérhessenek!
***
Ezt mi még meg szoktuk fejelni kevéske reszelt karaván sajttal is.
De vóótt itten tészta sali is, ami állt fél kilónyi kifőtt tésztából, hadd ne meséljem el, hogy akármillen alakúból készülhet, hiszen az alapanyaga ugyanaz.
Tettünk hozzá még két kukuruc konzervet is, és meg lett fűszerezve a Bunbi miatt kiejthetetlen nevű fűszerrel is.
Aztán az egész beleforgatva majommézbe, amit persze ÉÉN kegyeskedtem prezentállani, mint egy 15 tojgelből, a hozzá tartozó másfél litykó olajból, a másfél litykónyi tejfelből, vagy 15 dkg mustárból, egy citrom levéből, egy evőkanál kristálycukorból, egy teás kanálnyi sóból, és vagy 30 tekerés frissen őrölt tarka borsból.
Aztán ezt még nyakon hajítottam majd 2 deci száraz, fehér minőségi borral, és habosra kikevertem.
Hát itt kell megjegyeznem, hogy mint tudjuk, ugyibár, a majommézhez, ami a végére egy alapos tartár mártássá kerekedett, csak a tojgel sárgája használatos.
Így aztán alig 15 tojgel fehérje úszott a menekítő edényben.
Na ebből a jól bevált gyakorlat alapján természetesen spórolós Bözsi készült.
Azért spórolós, hogy a megmaradt fehérjékből is készítsünk walamit.
A recepicápájéért megint közelharcot kellene vívnom Ágnes asszonnyal, de ha valaki érdeklődik komollabban, akkor megszerzem ezt is .
Csak Nektek, csak itt, csak most, és csak Ágnes asszonytól...
Egyébként ez valami könnyű, habos piskóta jellegű förmedvény, és mindig tele rakjuk aszalt gyümivel, vagy Isten ne adja mondjuk egy kevés Portó ricói rumban áztatott meggyel, és mazsolával.
Máskor meg kerül béle aprított banán, kiwi, mandarin, esetleg megint máskor meg jó fajta magyar, aszalt gyümik sülnek bele.
Az idén speciel kevéske pörkölt dió, kevéske mazsola, és marcipán került az alapba.
No de folytassuk a salikkal.
Elkészült egy Isteni fííínom török, vagy gránátalma sali is, a következők mentén:
***
Török sali:
Hozzávalók:
- 2 db gránát alma magjai, és a belső része, vagy ha az nincs, akkor
- 2 db savanyú Zöld alma,
- 15 dkg pirított darabolt dió,
- 2 db kisebb lila hagyma,
- 4 db közepes paradicsom,
- 2 evőkanál olíva olaj,
- fél citrom leve,
- 1 citrom reszelt héja,
- só,
- cukor,
- őrölt fehér bors,
- friss petrezselyem levél.
Elkészítés:
Mindent apróra darabolni, kb. 1 cm-es kockákra, édes-savanyúra fűszerezni.
finoman összedolgozni,
Tálaláskor megszórni friss petrezselyemmel.
Sült, rántott húsokhoz, vagy grillezett zöldségek mellé ajánlott.
Jó étvágyat!
***
Az idei kari sem múlhatott el tormás soni tekerék nélkül, mintahogy a kázió, azaz a casinó tojgel is kötelező gyakorlat.
Ezekhez az alap egy irdatlan mennyiségű beshamel muchó, amit felengedünk egy nagy doboz Koch tejszínes tormával.
Ha nem elég kemény az állaga, akkor teszünk bele krumplipüré pelyhet is.
Ez már mehet a sonikba, és a maradékba értelem szerűen tesszük a főtt tojgel sárgákat, és szoktunk tenni néha, de csak ha extra finom kenőmájast tudunk venni, azt is.
Ettől derekasan felszaporodik, és igen magasra meg lehet púpozni vele a félbe vágott fehérjéket.
Mindezek alá meg van ágyazva természetesen fejes sali levelekkel, és egy mééérhetetlen adag francia salival.
Na ez is érdekes, mert a Lacus, aki a majdnem vejem, immáron 8 éve, ezt a zöldség kupacot Elzászi salátának titulálja, mert Ő lévén Német, otthon ezt imígyen hívták.
Mi a gyári, zacskós anyagba még teszünk friss almát, főtt kolompárt, és ecetes ubit is, persze mindezt ugyan akkora kockákra vágva.
Na itt szokott kezdődni a rókabőr gyártás.
Egy régi történet, miszerint nálunk a Jézuska este 6-kor csenget, és nem kettőt, mint minden rendes postás.
Ez pár éve is így történt, csakhogy a Jézuska, márminthogy ÉÉN még elő sem vette a csengettyűjét, amikor mégis megszólalt a csengő szó.
Mégmeg pont ollan hangocskája vóótt, mint annak a bizonyos kapucsengettyűnek.
Nosza, az ÉÉN Jézuska szerető gyermekeim meg azonnal ki is szaladtak, hogy kinyissák a kertkaáput is.
ÉÉÉS láss csodát!
Nem az Angyalka állt a kapu előtt, mert Őt csak az Ősszel sikerült bééengednem a birtokra, a barátosnőciével.
Hihihi!
Szóval, az uncsitesó vóótt, aki akkoriban a Marcali kórháznál teljesített szolgálatot, mint mentős szolga.
Aztán rája adásul, még pont előtte nap, tehát megismétlem szenteste előtti napon, kapott egy akkora kosarat a szerelmétől, hogy csak úgy csengett!
Na béé is eresztettük a gyermeket.
Később az ajizás, és a szokásos zaba után, megemlítette, hogy itt nem messze, a Nemes híd alá vidra család költözött.
Pakolás, öltözés, és azonnali kirohanás.
Túl rövid idő után megjelent a gyereksereg.
Kérdezem:
- Mivan?
Láttátok a vidrákat?
Válaszként azt kaptam, hogy:
- Azt ugyan nem, de volt róka.
Attya ÚÚR Isten!
Azonnali vigyázat!
Veszett rókák vannak a pályán!
Segítség!
Na, nem.
Konkrétan, Brumikám ollan szinten zabálta magát halálra, hogy amikor kiértek, keresztben teljesen elfektetett egy akkora rókabőrt, hogy az már fekvő rendőrnek is beillett vóóna.
Azóta hívjuk mi a rókabőrt, vidrának.
Na az idén nem vidrázott senki, de azért a szenteste végére már a csajok el akartak menni megnézni a vidrákat.
Sétáltak is egy derekasat.
Másnap, azaz 25.-én is felvirradt a nap.
Ma jönnek a Bikák!
És lőőőn!
Elsőnek Robertó futott béé, aki a Kata kedvese.
Na, jó.
Nékije könnyű dolga vótt, hiszen innen alig 50 kilcsire él a Nagyija, Lengyeltótiban, és úgyis ide hozta le a tűzdellt Züllőket.
Így aztán csak lóra pattant, és már hipp-hopp, itt is termett.
Délutánra befutott Lacusom is.
Ezzel már csak a Máté hiányzott, az Annának legalábbis.
De ezt majd később.
Nézzünk béé a gonyhába is picinyét.
Szóbval, készült frissen egy dög nagy lazac, valamilyen provance-i köntösben sütve, és jelentős zőődség körettel.
E mellé, merthogy az Asszony nem komálja a döglött halacskákat, készített egy pár, mondjuk úgy vagy 6 kácsu combi-bombit is.
Ezeket nem hámozta meg, csak béé forgatolta kevéske Birminghami fűszer keverékbe.
Erről megint írhatnék jelentősebb beazonosítót is, de mivel most éccaka van, nem tudom megkérdezősködni a nevét Ágnestől.
Pedig ugyan az első adagot valóban Birminghamből kaptam, a Bernhardt Józsi barátomtól, azóta Kata már vásárolt a magyar Lidl-ben is.
Tudjátok!
Szükség esetén...
No, ehhez köretnek készült lila toros káposzta, és egy kevés rízs is, mert Robi fiam mindenhez meg képes enni egy egész bögrényi főtt rízst is.
A késő délutáni ebéd mesmeg azonnali sétálásra serkentette a fiatalságot, kivéve persze szegény Annámat, aki hogy, hogy nem, épp pár hónapja költözött haza a Mátétól, a drága jó orosz tantó néni miatt.
És bár a Máté azóta több, mint 7 kilót fogyott, szerelmi bánatában, de Anna keményen, és szerintem teljesen jogosan is büntet.
No, azért amikor a tesói elmentek életük aktuális párjaival sétálni, kissé elpityeredett.
Bár másnapra már némi vigaszt nyújtott, hogy a csalfa udvarló bejelentette magát ide a birtokra, béketárgyalásokra, és ajándékozásra, ez Annának 25.-ére nem jelentett vigaszt.
Ellenben, Ágnest mindez nem akadályozta meg abban, hogy elkészítse Lacusom kedvenc sütijét, a vőlegénytortát.
No ezen tortúrák után, jött az est fénypontja, a fondű készítés.
Hát hogyis mondjam csak.
Hmmm.
Szóval az úgy kezdődött, hogy a sajt keveréket Ági innen Svájcból hozta, mivel ott is nagy divat a közös sütögetés.
Ehhez persze még kellett keverni, az utolsó pillanatban kevéske cseresznye páleszt is, aminek a beszerzése, és minőségi ellenőrzése az ÉÉN feladatom volt.
Le is zajlott, annak rendje, és módja szerint.
Konkrétan vásároltam egy litykó páleszt, és maradt is másnapra a fondűbe majd 3 deci.
Hahaha!
Hát mindenki mártogatott, engem kivéve.
Na merthogy még 23.-án este, a sóletes bulihoz még lesütött néhány 10 plecsintet is az asszony.
Ettük aztat mindennel, amivel értük. Például a kedvenc, ismét csak a Nutellás, banános volt.
Namár most, jómagam úgy fondűztem, hogy a plecsintre ráfeküdt két szelet gépsonka, és valahogy, hogy, hogy nem, ráömlött az olvadt sajt.
És akinek ez nem lett vóóna elegendő, azzal azt is közölhetem, hogy még meg is szórult frissen vágott kerti metélőhagymával is.
Aztán már csak fejbe tekertem, és bétoltam a szakállam mögé...
Közben, ÉÉN meg nem mondom mikor, de több részletben elkészült az a híres zalai ültetett káposzta is.
Majdnem azok a szőrnyűségek kerültek béle, mint a sóletbe, de azért a főtt tojgeltől eltekintettünk.
A mennyisége sem lett túl nagy.
Alig két kilónyi savanyú kápi, és vagy 25 gombóc...
Tele darált kolbival, természetesen a nyers husival, rengeteg dincölt kommunista hangyával, és gerslivel.
Mi gyakorlatilag már vagy 30 éve nem használunk rízst, a töltelékekbe.
A füstölt oldalas, meg a szalonna meg a megrakás közben került a kápi ágyra, a gembácok közé.
Aztán a felső kápi réteg megszóródott pirospaprikával, és egy marék liszttel, és kezdődött a párolás.
Ez eltartott vagy két napig is, és az eredmény, láss csudákat, a konkrét étel.
Mondjuk, ezzel csak az az egy baj volt, hogy senki nem tartott rá igényt.
Gyakorlatilag, az egész halkan pihent a kazánházban, mint akiről mindenki megfeledkezett.
Ez így is volt, mindaddig, amíg el nem kezdődött a pakolás 4 felé.
De ne szaladjunk előre ennyit.
Először még 26.-án nem készült semmi említésre méltó.
Kivéve, talán azt a kis gombaszószt, amihez csak vacak kifőtt tészta került, garnírungnak, vagy talán az a kis hamis vadasmártás, amibe belekerült a leveskébe főtt marha husi is, az összes főtt zöldségen kívül.
Természetesen először a cukor pirult, ami meg lett szórva a liszttel, amiből a rántás alakult.
Ez lett fölengedve kevéske leveskével, és lett mindebbe beletekerve a zöld.
Aztán a botmixer megtette, amit meg kellett tennie.
A végén meg meg lett küldve egy-két pohár mustáros tejföllel, és összerottyantva.
Ehhez készült a jó fajta magyar zsemlegembác, persze ez is amolyan Horváth-osan.
Szóval, először megpirult kevéske húsos, füstölt szalonna, és ebbe lett belepirítva a zsömlekocka.
Majd a legvégén ez az egész belekeveredett a noksi tésztába.
Amikor a forróvizes fürdőből is előkerült, már csak tálalni kellett a szeletelt főtt marha mellé, hogy leömölhessen a mártással.
De hát ebből már alig bírtunk zabállani, úgyhogy ezek is leginkább az utazásokra vártak.
Ellenben, amikor Máté úgy vagy 15 óra körül megérkezett, megkezdődött a raklett sütögetés.
Esmét csak eredeti svájci sajtból, főtt krumplikockából, halott halvány Kolozsvári szalonnából, virsedliből, TV paprikából, cukkíniből, gombából, és a bánatos fülem tudja még millen zöldekből...
ÉÉN minden esetre kértem tányérba, mindenből, de csak egy kicsit.
Ezt később még kétszer megismételtettem, és így sikerült is disznó módra túlzabálni magamat.
Na, ezek után, Anna lányom, és az Ő kérdéses Mátéja el is húztak haza, mert éjszaka, lévén mindkettejük taxis, már dolgozni mentek.
Nosza, böfögés, és mint később kiderült, Annának még hazafelé megérkezett a kis vidra is...
D:D:D:
Szóval, másnap, azaz 27.-én reggel már neki is láttunk a fííínom, foszlós kalácsnak.
Jááj!
ÉÉN már féllábbal a sírban voltam.
Pont úgy, mint már 3 éve mindennap.
Úristen!
Na ez még nekem is fájt picit.
Tehát, már elkezdődött a pakolás is, hiszen Annáék csak ne menjenek üres kézzel.
Azt még valahol kifelejtettem, hogy készítődött egy kevés, mondjuk úgy vagy 6 tálcányi Lujza féle sós-ropogós is, amit gyakorlatilag a Robika egyedül pusztított be.
Dacára, annak, hogy Ő a gyári, diplomás szakács, illenről még nem is hallott, de meg is tanulta a recepicét egy hosszú életre.
Na megpróbálom leírni, de ez is a faggatózás tárgya leszen, ha Walaki igényt tart rája.
Tehát az alaptészta, liszt, margarin, és tejföl.
Só, bors, és egy nap didergés.
Aztán beleken a tepsibe, megszór legalább 3 különféle reszelt sajttal, meg derekasan berádlizódik, és nekem tartozik hozzá egy kevéske egész kömény is.
Már csak a sütés maradt hátra.
Ezt aztán megállás nélkül lehet tolni bééfelé, amíg a dolgozó belei bírják.
Nem túl bonyás, de annál fííínomabb.
Annáéknak, még mindenből sikerült csomizni, de nem úgy a többieknek.
Reggel a Brumikáék indultak elsőnek, mondjuk úgy vagy 12 órakor.
Reggelire készült NDK-s melegszecsa, mi ugyanis nem leszünk soha tagjai a szecsa ellenes ligának.
Ehhez valamiféle gyümi teát raktak oda.
Előtte meg a feketeleves, ami részemről állt a nutellára ráöntött forró kávéból, és a végén feltöltve Brumikáék által kreált tojgel likőrrel.
Hátha azt mondom, hogy bitang jó volt, szerintem még talán le is szóltam az anyagot.
Csak, hogy el ne felejtsem, történtek közben apró malőrök is.
Konkrétan, Lacus hozta a tojáslikőrt, amit Borika otthon felejtett, de minnyáá hozott hozzá egy kis guggolós páleszt is.
Na most, a hímszakasz, mármint Máté nélkül, aki persze nem ivott, az időhiány miatt, meg amúgy sem fogyaszt alkoholt, lévén aktív taxis, amit csak a Pécsi Tudomány Egyetem mellett csinál, hogy elő teremtse a tandíjjat, a jogi karra.
Szóval, időnként Lacus megjelent, hogy nagyon tele van a gyomra, és ugyanmááár csapassuk szét kissé, és nanááá, hogy a Robertó is csatlakozott, és szlopáltunk is alaposan.
ÁÁÁM de 26.-án estére már kifáradt a bélése, és egy alapos méretű vidrát gyártott a fajanszba.
Háát Istenem!
Illen csufas az élet.
Nosza, felkerekedtek a Lacusék, és Kata bééjelentette, hogy Ők is húznának, mint a vadlibák.
Tehát kezdődött az újra elosztás, pakolás, és sűrű könnyes elengedés.
Na, ÉÉN még reggelire elpusztítottam a maradék lövőlegénytortát, de Isten bizony nem esett jól.
Amikor aztán vééégre magunkra maradtunk, azonnali hatállyal bemutattam ÉÉN is egy áldozatot, a vidrák oltárán.
Jééézusom!
Iszonyat breteg lettem, és délután 4-től este 9-ig folyamatosan a fajanszon kuporogtam.
Talán kicsit túl ettem magam?
Na mindegy.
Már csak az utolsó nap maradt, ami említésre méltó, a 28.-a, azaz a 28. házassági évfordulónk.
A reggeli NDK-s melegszecsa, nem váratott magára sokat.
De mivel volt minden, amit ehettünk, hát nem is készült már semmi.
Azaz, talán csak egy 3 kilónyi lencse, a szokásos belevalókkal, és az a 16 tányér kocsonya...
Túléltük. Most ágnes asszonyom készül hazaérni, az időjárási viszontagságok ellenére.
A szilvesztert, mint minden évben, a leköltözésem óta, megint mindenki máshol tölti.
Ilyettén módon, főzőcske sem nagyon várható, de bármi megtörténhet.
Ha megtörténik, akkor majd béészámolok azokról az orális élményekről.
Azaz...
talán inkább kulináris élményekről beszélhetnénk...
Hehehe!
Pusza: A Matula
