Karácsonyi mese
Mezítlábasan, kócosan,
Tejkihordója a tejútnak
- Látom - a tejcsöpp, a csillagok
A kozmosz-főzőlapokra kifutnak.
Kifut a cigány-indulat,
Hordom a tejet szüntelen:
Csillagot, mikor átlyukaszt
A mindentudó értelem.
A sok kannányi szenvedés
Utakra ömöl ki régtől:
Törlöm a semmi küszöbét
Az elcsigázott szenvedéstől.
Nyitom a semmi kapuját,
Hogy a kékkocsis béke beleférjen,
Gócként akad a torkomon
Sok előre kölcsönzött éljen!
Mert ez itt végül a Betlehem,
Rongyos istállócska a világ,
Vajúdó földem, most szülöd
A célt, a szép energiát.
Vajúdó föld, te nagyhasú,
Egyetlen drága kismama,
Tejet hordok néked mezítláb,
Jő majd új század csillaga.
Szülessék rend, bárhogy hívod
A békéd magzatát ...
Nagy császármetszés kellene,
Mire a magzat felkiált ...
