Katasztrofális hejhó helyzet!
Ágnesasszony menhelyre került.
Már jól kezdődik, mi?
Vagy talán mégsem?
A történet tegnap délben kezdődött.
Ági boldogan felhívott, hogy mivel hozta le a kolléganőjét is, aki Nagyatádi származásu, és terhes is, hát az Elnök úr elengedte Őket már fél kettőkor.
Azért még indulás előtt megnézte az útinformot, milyen errefelé az idő.
Ezzel neki is indultak a nagyvilágnak.
Ahogy jöttek délnyugat felé, egyre jobban esett a tahó, zordult az időjárás, és lassult a forgalom.
De ha a lassulást, ami tudva levőleg a gyorsulás negáltja, konstansnak fogadjuk el, annak a vége egészen biztosan a megállás.
De hol is? Természetesen mindjárt itt Szabadbattyánnál.
Tudjátok, az az alig 51 autót érintő brutális baleseti helyszín.
Namármost, vesztegeltek egy kevéskét.
Mondjuk, úgy 3 órácskát.
Közben beszélgettünk vagy 3-szor, 4-szer.
Megtudtam, hogy szerencsére a kolléganőnél van kis víz, meg üres palackjuk is van, amibe szedettem velük kis havat, hogy legyen vízük.
Aztán egyszercsak neki lendült a sor.
Robogtak az autópályán, legalább úgy, mint egy reumás csiga-biga, vagy 40km/órával.
További másfél óra alatt el is értek Polgárdi magasságába, ahol mesmeg pihentették kicsinyét a kocsi motorját.
Közben a tenyérnyi méretű hópihéket felváltották az apró szemű porhó szemcsék.
Ezek már-már a fizikát meghazudtolva vízszintesen estek.
Itt már az esés szó is megkérdőjelezendő, merthogy esni leginkább mégis csak föntről lefelé lehet, és nem pedig nyugatról kelet felé.
Szóval maradjunk abba, hogy a hahó simán csak haladt a levegőben.
És még amikor rá mertem kérdezni, hogy talán bizony felforrt a hűtő vízük, azért kell ennyiszer megállniuk, még ÉÉN lettem a hülye gyerek!
Nahááát!
Így próbáljon az embör fia segédkezet nyújtani bajba jutott feleslegének.:D:D:D
Ismét néhány órai várakozás, és telefonálgatás, után egyszer csak jött szembe egy randőr autó, és sokakkal beszélgetett, akik aztán kifordultak a sorból,és mentek tovább a randőr után.
Elérkeztek Ágiékhoz, és Nekik is felajánlották a lehetőséget, hogyha utána mennek, akkor elvezeti a konvojt Polgárdiba, a kultúrba, ahol meleg van, vizet is kaphatnak,és háát legalább biztonságban kivárhatják a vihar végét.
Közben Ágnes asszonynak eszébe ötlött, hogy hiszen Ő éppen ide igyekezett hozzám, tehát van zsákjába minden jó, piros alma, mogyoró,meg némi kis felvágott, meg zsömi is.
Arra már régen rászoktattam, hogy a kocsiban mindig kell legyen bicska.
Sőt, annak idején, amikor Anyu elment, ÉÉN Áginak szavaztam meg az örökségem részét képező valódi Svájci kisbicskát, mondván, hogy az nőljön be a kocsi kesztyű tartójába.
Emígyen osztán, amikor megérkeztek, Ági összerakott egy kissebbfajta elemózsiás zacsit, és bevonultak a melegedőbe.
Miután kényelmesen megvacsoráztak, elkezdtek felkészülni rá, hogy valamivel csak el kell ütniük az időt.
ÉÉN javasoltam a piros pacsit, meg a fogócskát, esetleg ha netán véletlenül találnának egy labdát, akkor talán a kidobós is jópofa játék.
Sikerült!
Már megint ÉÉN lettem a hülye gyerek.:D:D:D
Kicsit később egyszer csak megjelent közöttük a református lelkész Asszony, két templom szolgával, és kikapták a sorból a terhes anyákat, és a kisgyerekeseket, és átkísérték Őket a parókiára.
Ott aztán bekísérték Őket egynagyobb terembe, ahol az a 8-10 terhes Anyuka kapott egy-egy kényelmes heverőt, teljes, tiszta ágyneművel, és mindegyik mellett volt egy kényelmes, nagy fotöly, a kísérőjének.
Takarót a kísérők is kaptak, és forró teát is.
A kisgyerekeseket egy másik teremben raktározták el.
Innen beszéltünk utoljára Ágival, kb 23 órakor.
Azóta nincs semmi hírem kicsiny hites feleségemről...
Pillanatnyilag csak azért nem ordítok az idegtől, mert azt remélem, hogy még mindig jó kezekben vannak.
Azért remegve várom a legújabb híreket...
Remélem, nem baj, hogy ezzel traktállak Titeket...
Pusza: A Matula, akiért tilos aggódni, de ettől Ő még aggódik a családjáért.
Második jelentés...
Már 15.-én.
Szóval, még mindig ott héderelnek a lányok Polgárdiban.
A helyzet nem sokat változott.
Egy utat már kiástak, egészen konkrétan Polgárdiból el lehet jutni egészen Fűzfőig.
Aki ezen az útvonalon érdekelt, az el ment.
A létszám nem változott...
Szóval, se Pest, se Keresztúr.
Az élelmezés javult, már van zsíros deszka.
A gyerekeknek lett kialakítva egy kis játszó sarok, így Ők már élvezik a kirándulást.
Egyenlőre úgy néz ki, hogy ebéd lesz.
A szóbeszéd szerint egy jófajta milánói makaróni.
Kilátások?
Talán még ma is ott alszanak...
Most itt tartunk.
Pusza: Matula
...Adásunkat megszakítjuk!
Irodánk a legfrisebb jelentések alapján közli, hogy a Polgárdiban raboskodó ifjú, terhes, és gond terhes hölgykoszorút egy jelentősebb különítmény kiszabadította, és a szépségek az eredeti uticél felé nyomulnak nagy erőkkel!
Hurrááá!!!
Pusza Matula, az éhhalál széléről...
Bocs, a késői infóért, de ha nem baj, ÉÉN írás helyett inkább örömködtem kicsit.
Ágnes asszony végre megérkezett.
A legfontosabb hír az, hogy még zsanettet is elvitte egészen Mesztegnyőig, és épségben, egészségben átadta az édesapjának!
A másik érdekesség, hogy Siófokig még elég gyatra volt az út, de onnantól egészen a végcélig nem hogy tűrhető, de egyenesen jók voltak az útviszonyok.
Mégis le van zárva a fél ország?
Csak nem fél valaki a túl sok ember gyülekezésétől?
Inkább használjuk ki az adódó lehetőséget, és kicsit mesterségesen hosszabbítsuk meg az egymástól való elkülönítést?
Nehogy már ne lehessen még rosszabb a helyzetünk?
Bocs a felvetésért, de rajtam kívül még sokan nem értik az amúgy is derekas probléma lufi szerű felfújását.
Visszatérve a mi ügyünkre a kis intermezzo után, Ági beszámolt róla, hogy az emberek összefogása páratlan volt.
Csak Polgárdiban, ahol a bennszülött lakósság alig 5000 fő, több, mint 1000 főt fogadtak be, a hóban ragadtak közül.
A lakósokat nem kellett felszólítani adakozásra, vagy önkéntes segítség nyújtásra.
Jöttek, a legifjabbaktól egészen a legidősebbekig, és hoztak, adtak, és nem kértek...
Az említett pék ingyen adta nekik a kenyeret, a mamóka sütött nekik pogit, a másik hozott egy 5 literes üvegben a saját eltett uborkájából.
Egy fiatal pár hozott plédeket, és lepedőket.
Egy bácsi felajánlotta, hogy a turkálójából hoz tiszta ruhákat, ha kér valaki valamit.
Percek alatt leválasztottak egy sarkot a parókia legnagyobb helyiségéből a gyerekeknek, és rövid idő alatt számos játékkal töltötték meg, a hó fogságába került csemetéknek.
A katasztrófa védelmisek mindenhol ott voltak, és még holt fáradtan is dolgoztak tovább, a kijutást biztosítandó.
Csak a rendnek az őrei járkáltak fel, s alá, unott, blazírt pofával, meglepő létszámban...
Na jó. Ebből ennyi elég.
Pusza: Matula, aki végkimerült a nagy izgalomtól...
