Kecske Kázmér
Kecske Kázmér volt a leghíresebb kecske,
Róla beszélt minden állat
kerek erdő szerte.
Mesélik, hogy fodrász mester,
s igen szép a háza,
Ő a környék leghíresebb
mindenes fodrásza.
Ezt a sok és jó újságot
az erdei lap hozta,
a népszerű falevél,
mit olvashatsz naponta.
Szarka Szilárd főszerkesztő
mindent megír benne,
semmit ki nem hagyna,
mi érdekes lenne,.
Megírta, hogy a borzlakban borzasztó az élet,
mert borzék oly sokan vannak,
hogy már el sem férnek.
Megtudhatjuk azt is, hogy
nyúléknál hány kicsi nyúl van már,
s hogy valyon mennyire lusta
a legkisebbik lajhár.
Kiderült, hogy róka koma
vendégségben kinél volt és hányszor,
s hogy hány tyúk és kacsa tűnt el
a vendéglátó házból
Medve mama kicsinyeit sétáltatta éppen
egyik reggel az erdei napsütötte réten,
mikor a kis medvebocsnak megbotlott a lába,
törés miatt bevitték az erdei kórházba.
Színes hírt közölt az újság:
tücsökéknél bál volt.
A népes vendégsereg
virradatig táncolt.
Járta dongó, darázs, szúnyog,
légy, szöcske, s a bolha,
ott volt minden méhecske,
kinek nem volt dolga.
Hőscincér a főpincér is
igen vígan járta,
csak akkor, ha ráért éppen,
s nem volt nála tálca.
Színes virágkelyhekben
a nektárt hordta széjjel,
mit szívesen fogyasztottak
a vendégek éjjel.
Virradatkor kótyagosan
hazafelé szálltak,
így lett vége egykettőre
a különleges bálnak.
Egy reggel a falevél
egy hírdetést közölt le,
Kecske Kázmér műhelyt nyitna
odalenn a völgyben.
Rendbehozna bundát, tollat,
nem is nagy az ára,
minden megszépülés kerül
egy fej káposztába.
Műhelynyitás szerda reggel,
mindenkit elvárok!
A szivárvány színeiben
festést is csinálok.
Kiderült, hogy a zebrának
nem tetszik a csíkja,
olyannyira, hogy a tó tükrében
már látni sem bírja.
A pávának új színekre támadt éppen kedve,
hogy farktolla pompázhasson
szivárványszínekbe.
Talán akkor megszépül
a színekkel a hangja,
színesebben úgy gondolja
jobban hódíthatna.
Borzék borzos bundáját is
rendbe kéne szedni,
sorakozó borzcsemeték!
Fodrászhoz kell menni!
Katica a kicsi bogár
új pöttyökre vágyik
hát ha szebb lesz az új pöttye,
mint a régi másik.
Birka Berci a bundáját
most kisimíttatja,
göndör szőre őt már régen
borzasztón zavarja.
Csupa gubanc, csupa csimbók
minden áldott reggel,
a nyírást is békén tűri
könnybe lábadt szemmel.
Felbojdult az erdő népe,
igen nagy a zsongás,
hatalmas az érdeklődés,
és nagy a tolongás.
Szörnyű volt a tülekedés,
veszekedés, lárma,
a menet élén kényeskedve
lépkedett a páva.
Utána a többiek
csak össze-vissza mentek,
hogy ki ér oda hamarabb,
azon veszekedtek.
Kecske Kázmér műhelyében
rend és tisztaság van,
a vendégek egy tisztáson
vártak szép sorjában.
Első vendég volt a páva,
ki a festést szörnyen várta.
A műhely nagy asztalán
tál sorban várt ezernyi,
melyekben az új színeket
most fogják kikeverni.
Szorgoskodtak a segédek,
kavartak serényen,
hogy a mester nagy művével
hamar legyen készen.
Páva után jött a tigris,
már kész is a csíkja.
Utána lett sima szőrű
a türelmes birka.
Katicának a pöttyei
nagy vihart kavartak,
mert hiányzik egy a hétből,
csak hatan maradtak.
Búsul is a kicsi bogár,
de reklamálni restel,
kénytelen már tovább élni
a megmaradt hat pettyel.
Sorra került minden állat
egymás után sorba,
szépségüket csodálhatták
a kristály tiszta tóba.
Ez a tó volt az erdőben,
hová inni jártak,
amikor mind megszépültek,
a tó parton megálltak.
Nézték egyre magukat
a tó tiszta vizében,
miközben a felhők gyűltek
felettük az égen.
Egyszer csak a felhőkből
megeredt a zápor,
eltűnt minden friss festék
a tollakról, bundákról.
Kecske Kázmér munkáját
a zápor úgy elmosta,
hogy a festék mindenkiről
eltűnt szépen sorba.
Örvendezett minden állat,
hogy újra a régi!
Az újabb festést ki tudja mért
már senki sem kéri.
