Késő esti séta
Tiszai széltől mámorral fejemben
Indultam könnyedén esti sétára,
Vágytam arra, hogy valaki szeressen
Megmaradt szívem ez örök óhaja.
Falusi utcákon sehol egy lélek
És nem kerül utamba most jóbarát,
Menekülnek tőlem pazarolt évek,
Elsöpörve lábaim súlyos nyomát.
Már csillagokkal volt hímezve az ég
S ballagtam fekete kupola alatt,
Ám nem nyomasztott gyászos keserűség,
Elragadott a rejtelmes áhitat.
Szabad gondolat eső illatával
Libbent elő tudatom legmélyéről,
Eggyé vált a tavaszi virágokkal,
Függetlenné lettem múló időktől.
Esztendők sorai kárba nem vesztek
És feloldódott megbilincselt lelkem,
Láncaim rozsdától holtan hevernek,
Hitem adománya tisztult értelem.
Utamat leróttam, tartoztam ezzel,
Úgy vezekelvén, mint vétkes zarándok,
Kezdem a holnapot új fejezettel,
Esti sétámon lélekben tisztulok.
2012. május 31.