Kik hangok s formák világát hordozzák
Előző sorokban életem zenéiről beszéltem,
most említek apró emlékeket,
valamennyi apró ismeretet,
mik elmémbe villannak sorstársaink dallam-tetteiről.
Mindjárt régi idők hallomása,
kiről szól kódex, s feljegyzők krónikája,
1300-as évek idejéről Francesco Landini,
kiről együttesünk méltón tudott nevet kapni.
Nagy méltatók így jellemzik: polihisztor,
hisz felette el nem haladt a kor,
ő szárnyalta túl körülte élő társait,
hiába mérte rá sors kegyetlen csapásait.
Ma mintegy 150 művet említnek, mi fellelhető,
s vajon még egyszer száz annyit alkotott Ő?
Az ő szemének világát lopta el a fekete himlő,
de felruházta új csodákkal a gondos teremtő.
S mennyi nagy lelket még nem ismerhetünk,
s ők még csak azok, kik zenében élnek,
s még hányan más tetteket adnak evilági létnek.
De míg élünk, új hangokért diadallal célba érünk.
Neveket nem hozok tovább e sorokba
mert nyúlna véghetetlen hosszúságba,
s ismeret alig rejtezne benne,
kevés a szó, mit őrzök elmémben.
Kissé lelassultak lépteim,
messze állnak világod hegycsúcsai,
szédít a távoli magasság,
az elkendőzött, később széttört hangdarabkák.
Azért nem hagylak én szavak nélkül,
csupán merengek hangsorod elvarázsolt függönyén keresztül,
s bízom, eljutok a függöny fátylán túlra,
hangodat végül felírhatom hangjegy-térképemben zengő dallamhúrra.
2015. Augusztus 9.
