05. Kiképzés (1)
Este 10 előtt 1 perccel becsekkolunk.
Megmutatják, hogy hol lesz a körletem, az alapkiképzés alatt.
Hogy mennyi ideig?
Azt a franc se tudja, hiszen sorozáskor, amikor korom alapján felvettek a sorállományú katonák listájára, akkor még a határőrség 27 hónap szolgálati idejű volt.
Mire ez az esemény zajlott, már csak 24 hónapra vonultam.
Aztán a végén szerencsére 18 hónapra szereltem le.
De hol van az mééég!
Beléptem a terembe.
Nem volt nagy, de baromi sok ágy volt benne.
meg mutatták az ágyamat, és közölték, hogy holnap reggel 6 óráig kuss, különben bünti!
Rohadtul nem értettem a fenyegetést, de az egész nap elfogyasztott alkohol mennyisége lehetővé tette, hogy ne gondolkozzak, hanem aludjak, mint pályaudvari döglött kutya.
Másnap reggel, mint az elkövetkezendő 90 nap mindegyikén, reggeli torna.
Kurva hidegben, és kurva melegben is trikó, rövid gatyóka.
Kéz, arc, fogmosás, persze szigorúan hidegvízben, borotválkozás.
Azonnal kirohadt a pofám.
Öklömnyi méretű pattanásokkal telt meg az egész nyakam.
A hivatalos megnevezése: szakáll mérgezés.
Másnap borotválkozáskor sikerült megszüntetni a pattantyúkat. Konkrétan levágtam az összeset, úgyhogy már csak a vér ömlött a nyakincómból, mint akinek derekasan átvágták a gigáját.
Mondom másnap.
Gyengélkedő, doki, szakáll növesztés, parancsra!
Még csak 5 napja, hogy katona vagyok, és ÉÉN már renitens módon kilógok a sorból.
Szakasz parancsnokunk azonnal a szívébe zár.
De folytassuk.
Tisztálkodás után reggeli.
Tuti korházi koszt.
2 szelet tegnapelőtti kenyér, 2 szelet kicsit zöldes, és szőrös párizsi, és egy fél liter brómos tea.
Csak, mert a bróm nyugtató, és kinek kell, hogy a köcsög HŐR pattogjon.
Nem kérek repetát, sőt a harmadik napon már teát se.
inkább a jó öreg csapvíz.
Délelőtt kiképzés.
Mikor mi.
Bent az alakulótéren egy kis alaki kiképzés, vagy kint a rekettyésben, ami 2 km-re van, az 1 bokor, 1 hurrá
Aztán a kaszárnyában ebéd, és nyomi-nyomi újra a rekibe.
Este pár óra szabad idő vacsoráig.
Ezidő tájt segített nekem a tizedes elvtárs, aki lehozott ide. Elmesélte a csillagosoknak, hogy milyen jófej voltam, mert megebédeltettem, és még meg is kocsmáztattam.
És milyen jót aludtunk a rohadt nagy fotelokban, a tv előtt.
Így kerültem be a csontcsillagosok közé, ahol rögtön szereztem egy jó cimborát, és egy ellenséget is.
Amilyen az ÉÉN formám, az ellenség persze, hogy a szakasz parancsnokom volt.
Így aztán azonnali hatállyal be is indult a szívatás.
Ennek jegyében másnap, amikor a rekiben harci-marciztunk, (harci gyakorlaton vettünk részt), már ki is adta a parancsot, hogy nézzem meg, hogy ott van-e Ő, a dombon.
Mint tudjuk, az ilyen parancsokat illik futva teljesíteni.
Na és?
Vajon ki volt a szakaszomban a legmagasabb?
Igeen, igeen. ÉÉN.
Ebbe csak az volt a szép, hogy a könnyített felszerelés volt 25 kg, de ÉÉN kiérdemeltem a géppuska cipelését is, ami további 12 kg volt.
Na irány a domb, azzal a 37 kilóval a hátamon.
Futva!
Mondjuk, gyalogolni is alig tudtam, nem hogy futni.
A lábaim jobban ráztam, mint Rongyláb Jani, a limbó versenyen.
De valahogy csak oda értem, meg vissza.
Okos tojás újra támadásba lépett.
- Azonnal jelentsen!
ÉÉN meg jelentettem.
Feszes hapták, és:
- őrvezető elvtársnak jelentem, hogy igen, ott volt. Egy darab papírral letakarva.
Az I Q-jának legyen mondva, hogy nem értette.
Azért azt észre vette, hogy mindenki rajta röhög.
Úgyhogy, számíthattam újabb szívatásra.
Este, az újsütetű krumplivirágos barátaim elmondták, hogy:
- Te is kaptál szolgálati szabályzatot, hát magold be az egészet szó szerint, és akkor már lesz fegyvered a kis köcsög ellen.
Ők is utálták.
A következő hét azzal telt, hogy tűrtem a búvárszivattyút a nyakamban, és 1000-rel tanultam a szabályzatot.
Aztán jöttek a szép dolgok.
Az első hónap leginkább a fizikai, és alaki felkészítésről szólt.
Így aztán egyik este lámpa oltás, azaz este 10 óra után, amikor a mellettem fekvő sráccal belefeledkeztünk a röhögésbe, A mi kis őrvezető elvtársunk, mint napos ügyeletes, azzal torolta meg megbocsájthatatlan jókedvemet, hogy azonnal mossam fel a hosszú folyosót.
De legalább 4-szer, mert hogy nagyon koszos.
Megtettem.
Mintegy fél órám ment rá.
Aztán más nap reggel a kihallgatáson ÉÉN jöttem. Az utolsó pillanatban, amikor már a szás elvtárs csak 5 méternyire volt, kiugrottam a sor végére.
Vissza rántani már nem volt bátorsága a kis köcsögnek, így ott maradtam.
Mikor elém ért a Szás evtás, előadtam magam:
- Százados elvtárs, kérem a mareggeli körlet munkát elhagyni, hiszen ÉÉN tegnap este takarodó után 4-szer felmostam a folyosót, tehát szerintem az baromi tiszta!
Na tiszt uramnak elkerekedett a szeme, és vörös fejjel ordítani kezdett, hogy ki volt az ügyész, és hogy milyen jogon rendelte el ezt a munkát!
Szóval nekem volt egy szar fél órám, Neki meg egy nap áristom.
Megérte tanulni.
De letelt a büntije, és folytattuk kisded játékunkat.
Másik alkalommal, amikor parancsba adta, hogy fussam körbe-körbe a rekettyést, addig amíg azt nem mondja, hogy elég, akkor meg arra ténfergett egy vas csillagos törzsőrmester, és magához szólított:
- Határőr! Hozzám!
Oda kullogtam, merthogy már jártányi erőm is alig volt, és jelentkeztem.
- Miért futkos itt körbe-körbe?
- Jelentem, mert a parancsot megbaszni nem szabad, mert különben szaporodik!
- Micsidííí? És miért kapta ezt a parancsot?
- Jelentem, nem tudom, mert nem az ÉÉN feladatom a gondolkodás, az ÉÉN feladatom a parancs teljesítése.
Na Barátunknak ismét volt néhány kellemetlen perce.
Ezt megúszta egy kis szóbeli ejnye-bejnyével.
De hát a kibaszás társasjáték, tehát folytattuk.
Készülődtünk a katonai eskü letételére.
Mint tudjuk, az eskü előtt senki nem hagyhatja el a laktanyát.
Senki, kivéve ÉÉN.
Hogy, hogy nem, pusztán véletlenből levertem a szemüvegem, és amíg kerestem, jóóól rááá is tapostam.
Előtte persze betanultam az idevágó passzust, miszerint a 3 dioptria feletti szemüveg már minden féle előjogokra jogosít fel.
Például, ha ennél kisebb szemcsi törik össze, akkor ki kell várni a legközelebbi kimaradást, de az enyém 3 és fél dioptriás volt, és nekem azonnal orvoshoz kellett menni a pótlásért, és a pótlásig minden alól felmentve.
Megkaptam előre a szép kimenő rucimat, Hónom alá vettem egy darab fő kisérőt, és kihaladtam az SZTK-ba.
Ott lezajlott a vizsgálat, és már mentünk visszafelé az optikushoz, amikor az egy darab fő kísérő közölte, hogydélután 2-ig van papírunk.
Volt ez délelőtt 10 óra magasságában.
Értek ÉÉN a szóból.
Véletlenül pont a malac előtt vitt el az utunk.
Hát istenem!
Az ember esendő!
Pláne, ha parancsra cselekszik.
Aztán, az optikusnál azonnal elkészítették a szemcsimet, és ráírattam a papírra, hogy átvehető egy hét múlva.
Úgyhogy még belefért az időbe egy Mackó látogatás.
Visszafelé megbeszéltük, hogy azt majd Ő elintézi, hogy legközelebb is Ő legyen a kísérő.
Így is lett.
Addig ÉÉN bent erősen titkoltam, hogy van szemcsim.
Ezért osztottak be a raktáros Főtörmi mellé, segédnek.
Azt lehetett szemcsi nélkül is csinálni, hogy leszámoltam a leadott lepedőket, párnahuzatokat, zsávolyokat, gatyókákat, büdi zoknikat, és minden leadott cuccost.
ÉÉÉRDEKES!
A lepcsi kupac mögött találtam egy demizson soltvadkerti minőségi vörösbort.
Naháát!
Ez meg mi?
A törmi lelkesen kínálgatott, és elmesélte, hogy ezt mindig hozza neki a mosodás autó.
Számolod?
A bevonulás utáni harmadik héten ÉÉN már borozgattam a raktárban.
Közben barátunk meg parkoló pályán várakozott, a szívatásomra.
Mikor már megint volt hivatalosan is hemügém, pont ki is jelöltek az eskü előolvasójának.
Megint érinthetetlen lettem.
Emberünk már tajtékzott.
Ketten tanultuk be az eskü menetét, Was siecher, ist siecher.
Be is jött.
A Mutter az eskü előtt két nappal lerobbant, és nem tudott lejönni.
Ezt meg is írta levélben.
Már pedig az feltétel volt, hogy a szülőknek ott kellett állni az előolvasó mellett.
Így aztán a másik srác lett a nyerő.
Azt csak sokkal később tudtam meg, hogy a Mutternek szerencsére semmi baja nem volt, de a Fater nem akart kiállni a tömeg elé, mint jó káder.
Na de sebaj!
Veszett már több is mohácsnál!
...
