Istennek dicséret, Pálnak köszönet, Dokinak kegyelem!
(Kinek-kinek ami jár, avagy egy vaktörténet margójára)
Vízműves Pált nem ismertem,
Emberségből megismertem.
Jelentkeztem, esélyt adott:
Állást, ahol dolgozhatok.
Hál' Istennek, nem csalódott,
Harmincnyolc évem igazolt.
De új cégorvos jött közbe,
Keményebb elvek követe.
Nála kellett ezt megérnem:
Panaszmentes munkám közben
csakúgy üzent, pár kurta szót:
"János, eddig dolgozhatott!"
Fő baja volt vakként velem:
Rokkantságit igényeltem.
Főnökéhez utasított,
Ő legyen csak biztosított!
"Gond nélkül dolgoztam régóta!"
- Mintha falnak írtam volna.
Nem is tudom, még hogy élnék,
Ha Jézushívő nem lennék!
Tőle most is erőt veszek,
Életteret, lendületet.
Ki hozzá fut, kap oltalmat.
Doki csak ígért': támogat.
Van betege, ki pártolja,
Zengedezve mondja róla:
„Higgye, jó háziorvosnak,
Ő szavát tartják komolynak."
Üzemdoktor trófeája
Ettől eltérően látja...
Istennek hála s dicséret,
De Pál úrnak is köszönet.
Doktornővel meg mit tegyek?
Gyakorolok rá kegyelmet.
Isten nekem megbocsátott.
Továbbadom. Megbocsátok.
Makó, 2017. május
