Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


11. Kisgéphajó vezetői kiképzés

A fent idézett foglalkozás, jelentős részét képezte sorkatonai szolgálatomnak.
Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik szép márciusi napon, a 17 órai határőrizeti nap végi eligazításon, egyszercsak felteszi a kérdést a szásevtáás, hogy:
-Ki tud úszni?
Néma csönd, és hullaszag.
Senki nem mer jelentkezni, mert ilyenkor mindig valami idétlen munkára szokta fogni a járőrt.
persze a sok paraszt, )ezt nem pejorativice mondom, hanem foglalkozásilag, hát honnan is tudna úszni. hiszen nekik ott a viharsarokban van a Tisza, a Hármas-körös, a Maros, És még néhány iszonyat sodrásu folyó víz, amibe az épp elméjű ember nem igazán mer bele menni,) tehát esélyük sincsen a vízi jártasságra.
Aztán emberünk megismétli a kérdést:
- Na fussunk Neki mégegyszer. Szóval ki tud úszni?
A harmadik kérdésnél már az volt a gyanúm, hogy ezt most komolyan gondolja.
Mások nem hittek a csodában.
Jelentkeztem.
Megérte.
Azonnal rám mutatott, és közölte, hogy:
- Akkor maga lesz a rocsós járőr.
Már-már épp kezdtem volna mondani, hogy ne szidja az anyámat, amikor elmagyarázta, hogy a rocsó, a roham csónak rövidítése.
Erre már jelentkezett a fél, örs, de szerencséretisztünk gerinces volt, és tényleg ÉÉN lettem a rocsós.
Ami ott volt érdekes, hogy járt hozzá egy 2 hónapos kiképzés, méghozzá a Kvassai zsilipnél, a BM vizitelepén.
Aki nem tudná, annak elmondom, hogy ez a Csepelsziget északi csücske, ahol a Duna ketté válik.
A zsilip zárja le a Ráckevei dunaágat itt északon.
A déli zsilip Tasnál van, értelem szerűen az a tasi zsilip.
Csodálatos hely, és ráadásul ott laktam 3 villamosmegállónyira, Budán.
Uf-uff!
Emmáá döfi!
Alig bírtam kivárni az áprilisi indulást.
Aztán eljött a vezénylés napja.
Mivel tudták, hogy ott vagyok érdekelt, mindjárt kitoltak 3 nap szabit.
Ez volt életem egyik hivatalos szabadsága, a 18 hónap alatt elért 2-ből.
Szokásos módon bejöttem éjfélre a szoliból, majd átöltöztem, és fél 1-kor már kint is voltam az 5-ösön, és le is köröztem a kamionokat.
A lekörözés annyit tesz, hogy ha a sötétben kell megállítani járművet, akkor a jeblámpával kell körözni, és erre a járműnek meg kell állnia, hiszen a randőrök is ezt használják.
10 perc múlva meg is jött az első Pestre tartó kamion.
Reggel 8-ra már otthon cápásat játszottam, a 180-as kádban, és kergettem a gumikacsákat.
...
A megfelelő időpontban lejelentkeztem az örsön.
Mindjárt az első benyomás pozitív volt.
Az ügyész asztalnál egy rendőr rendőr ült.
Tudod, akinek még krumpli virágja sincsen.
Emberünk azonnal felismerte, hogy ÉÉN nem olyan szürke ruhába vagyok, mint Ő, hanem kicsit kekiben.
Azért a biztonság okáért felteszi a kérdést:
- Te határőr vagy?
Mondom:
- Neeem. ÉÉN CIVIL vagyok, csak ezt most jóóól álcázom.
Azért elárulja, hogy a mi körletünk a leghátsó.
Mikor beérek, már látom, hogy mindössze 8-an vagyunk határőrök, a többi kb 30 randőőőr.
Itt már nagy baj nem lehet!
Így is lett.
Elkezdődött az oktatás.
A kitűnő politikai tisztünk szorgalmazta, hogy mivel nem hoztunk puskát, hát legalább a nem messze lakó asztalos haverjával faragtassunk ki fából Kalasnyikovokat, festessük be a másik szobafestő haverjával feketére, és azzal pózoljunk a szabad ég alatt, hogy a megfigyelő kém elvtárs, elvtársak jóóól meg legyen tévesztve.
Mindezt 1981-ben.
Nem kicsit szánalmas.
Ki is röhögtük.
Aztán amikor valamelyik hőr jőr cirk eligazításon szóvá tette, hogy azért ez már pöttyöt óvodás megoldás, akkor a főhangya evtáás helyre tette, a60 egynehány éves őrmit, hogy nem most kell fusit szereznie az ivó cimbieinek.
Az oktatásnak két része volt.
Egyszer az elméleti, a vizi kreszt oktatták, a második a gyakorlati rész.
Na itt rögtön ki is derült, hogy nem akárhogy válogatták az embereket.
Nem úgy, mint nálunk, hanem darabra.
A Yardok fele nem tudott úszni.
Remek!
Ezekkel űlj egy csónakba!
Ennél már csak az volt nagyobb meglepetés, hogy a hadi ladikok 3 evezősek voltak.
Már akkor is jó voltam matekból, és gyorsan kiszámoltam, hogy a jobb oldalon kettő, a bal oldalon csak egy emberke ül.
Valamint persze hátul ott pöffeszkedik a kormányevezős is.
Amennyiben a kormányos jobb kezes, akkor valóban a baloldalt erősítette, de ha balog volt, akkor a jobb oldalon 3, akarom mondani 2 és fél evező volt, a baloldali egyel szemben.
A 2 és fél onnan jön ki, hogy a kormányevező lapátfelülete csak negyede a húzólapáténak.
Az őszintét megmondva, két óra alatt, nem jutottunk messzebb a parttól, mint 10 méter.
Cserébe sírba szálltunk ki a ladikból, mert folyt a könnyünk a röhögéstől.
Másnap már úgy szálltunk vízre, hogy előtte beosztottuk a helyeket.
Mivel ÉÉN már 15 éves korom óta eveztem a Ráckevei -Dunaágban, ÉÉN lettem a kormányos.
A másik háromból meg kiválasztottuk a legerősebbet, és Ő került a bal oldalra.
Így már meglepetés szerűen tudtunk egyenesen is haladni, mitöbb, mi lettünk a leggyorsabb egység.
Azért ez nem volt olyan nagy kunszt.
A többiek irígykedve kérdezték a nap végén, hogy:
- Hogy csináltátok?
Elárultuk a nagy titkot, és a hét végére már majdnem minden egység tudott legalább egyenesen haladni.
Na azért, amikor a következő hét végén ki zsilipeltünk a nagy folyóra, ami nem álló víz, hanem elég komoly sodrása van, akkor azért újra kezdődtek a bajok.
Mert, aki nem vette elég komolyan az oktató szavát, miszerint a folyó közepén nagyobb a sodrás, azt csak a motorcsónakosok tudták vissza hozni valahonnan Bajáról.
Közben az elméleti oktatáson a vizi kresszen kívül kaptunk egy kis gépészeti oktatást is.
Ez se ért többet egy kis esti mesénél.
Itt is sikerült elmagyaráznom a tisztelt kollégáknak a három ütemű motor működését, gépészek kedvéért, a 3 ütem: Szív, szuszog, és baszik működni, vagy éppen azzal a spanyol nővel, tudod, a Mari Huánával működő motort is, ami gyújt, szív, lenntart, kipufog.
Szemben az igazi 4 üteművel, amelyik szív, sűrít, gyújt, kipufog.
Ez volt a színvonal.
Máskor meg hozzávágtam a matek füzetem a tanító bácsihoz.
Ez akkor történt, amikor elmagyarázta, hogy a kör területe: (bocsánat, de ezt most kénytelen vagyok betűkkel leírni, a jegyzettömb korlátai miatt.)
d négyzet pí/2...
Mondom neeem, hanem d négyzet pí/4!
Válasz:
- Az nem úgy van, én csak jobban tudom, nekem van gépész diplomám, a Műszaki Egyetemről.
Hát ÉÉN összehúztam magam, nehogy valami bajom legyen ebből a marhaságból.
Jött az óraközi szünet, majd folytattuk.
Az első mondat:
-Az előző órán, direkt ejtettem egy hibát, hogy lássam, hogy ki figyel.
Sajnos, csak egyikőtök figyelt kellő képpen, mert Ő észre vette, hogy nem /2, hanem /4.
Na erre aztán eldurrant az agyam, és felálltam, "A kurva Anyáddal szórakozz!" felkiálltással, és a pedagyagyáshoz vágtam a füzetem.
Nem merte szóvá tenni hivatalosan, pedig ettől visszhangzott az egész örs.
Sikerült megalapoznom a létemet.
A május elsejei ünnepségen a vén őrmester tovább rontotta a róla kialakult, amúgy is pocsékos képet.
20 percet beszélt egyfolytában, úgy, hogy mindössze 3 pont , azaz mondatvég hangzott el.
De ezt még lehetett überelni, mert aki odafigyelt, az azt is észre vehette, hogy az az apróka tény, hogy egymást követő 3 szó jelentését tekintve is kapcsolódott egymáshoz, az mindösszesen kétszer fordult elő az egész remek beszéd alatt.
Akkor is csak véletlenül, vagy nem figyelt kellőképpen.
Na ez a 8 általánost, (4 első, és 4 második osztály,( végzett bácsika egyszer azt hallotta tőlem, hogy "Uraim! Ki kér még maradékot?", és azonnal megállapította, hogy politikailag teljesen megbízhatatlan vagyok, és a konyhai munka helyett azonnal kitalálta nekem a WC pucolást.
Erről majd kicsit később.
Vissza térve a kisöregre, volt még egy kitűnő beköpése.
Lévén poltiszt, Ő tartotta a politikai oktatás órákat is.
Na szép!
Nekem akar okosat mondani, aki már az általános iskolában is két féle történelmet tanultam.
Egyszer, amit a suliban oktattak hivatalosan, és egyszer, amit a SZER nyújtott, és Apám, és Nagyapám mesélt.
Ezen a polokon mondta egy esetben emberünk, hogy aszondja:
- Eztetittenmostannézzékáltalfele.
Azért írtam egybe, mert Ő is így egybe mondta.
Azóta is rögtön ez az első, amiróla eszembe jut.
A polokról a másik emlékem, hogy ott tanultam meg nyitott szemmel aludni.
Ezt mindenki tudta rólam, hogy úgy nézek ki, mint aki arra néz, csak már akkor is kicsit üveges volt a tekintetem. Szemüveges.
...
Történt az egyik alkalommal, hogy olyan mélyen sikerült elaludnom, hogy alfából átmentem bétába, és kizuhantam a padból.
Csak az iszonyú puffanás hangjára ébredtem, és azt tapasztaltam, hogy a padtársam próbál feltámogatni.
Na, mondom, most lebuktam.
Aztán észre vettem, hogy kitörött a székem lába.
Megörültem, hogy mégse aludtam túl magam.
Később elmondták a többiek, hogy a padtársam, mielőtt engem megpróbált összekanalazni, miután kidőltem, előbb egy villámgyors mozdulattal kitörte a székem lábát, hogy legyen mire fogni a puffanást.
Kösz! Akkor is, és azóta is.
Térjünk vissza az "Uraim"-hoz.
ÉÉN már akkoriban is nagyon szerettem, és tudtam is főzni.
Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy azonnal bevállaltam a konyhai szolgálatot.
Meg persze valószínűleg annak is köszönhető, hogy felmértem hogy ez egy igazán lébec munka.
Meghozzák a kaját nagy kotlákban, majd jönnek az éhesek, a kis köcsög tálcájukkal, ÉÉN meg kimerem nekik a silót, és elmosogatom az edényeket.
Az egyik ebéd végén még mindig ott lapult a soknapú örmi, ÉÉN meg kiszóltam az ablak mögül, hogy:
- Uraim! Van még maradék. Kér még valaki?
Na erre jött a klotyó pucolás.
Az első alkalom valóban igen megrázó volt.
Remélem el se tudjátok képzelni, hogy mi mindent találtam a fent nevezett műintézményben.
Aztán meghozattam a zsarukkal a legdrágább tisztító szereket, és csodát tettem!
...
A WC-vel.
Csak kicsit volt tisztább, mint a konyha.
Minden csillogott, és igen-igen jó illatú volt.
De ez még csak a kezdet volt, mert onnantól nem adtam fel ezt a szolgálatot.
Ugyan is észre vettem, hogy minden féle szivatós munkát találtak ki a népeknek.
Erre ÉÉN meg fogtam az éppen aktuális könyvemet, és mondtam, hogy: "Egyéni körletmunka"!
És elvonultam a klotyóra, idézőjelben "takarítani".
Persze, hogy 90%-ban olvasgattam, mert a munkaterületet mindig megvigyáztam, de ezt az örmi nem értette.
Miért szeretek ÉÉN WC-t pucolni?
Végül is csak beletörődött.
A napjaink úgy teltek, hogy reggel 6-kor ébresztő, 8-tól 2-ig tanulás, majd ebéd, és a délután szabad.
Legalább is mi így gondoltuk.
A soknapúak szerint azt is tanulással töltöttük.
ÉÉN már a középsuliban sem szerettem a leckéket, nemhogy itt.
Derekasan el is szabotáltam a tanulást.
Ilyenkor használtuk előszeretettel a kerítés parancsnokság engedélyét, és szöktünk ki, a kocsmába.
Két kocsma volt a közelben.
Az egyik a soroksári út elején, a volt Ferencvárosi malom mellett, amit érthetetlen okokból Malom sörözőnek hívtak, a másik a szigeten, a Szabadkikötő úton.
Ennek a neve volt a Zöld Béka.
Ezt szerettük jobban, mert ide kevesebbet jártak a tiszt evtásak, és a hely is a Duna partján feküdt, és a kerthelység határos volt a vízzel.
Ha nem akartunk kint maradni, akkor innen vittük be az örsre, a 20 literes kannában akimért bort.
Egyik alkalommal ÉÉN voltam a soros télakoló, aki behozza a piát.
Mondja az ügyeletes kék, hogy a Malomba ne menjek, mert ott van az egész vezérkar.
OK.
Kösz.
Hát akkor nincs mese, ki kell mennem a Zöld Békába.
Amikor odaértem, gondolkozás nélkül benyitottam.
És leszakadt az ég.
Az első asztalnál ott ült a teljes vezérkar.
Puff!
Most végem.
Irány a futkosó, dezertálás miatt.
Már fogalmaztam magamban a búcsú levelet Anyámnak.
Aztán, amikor már mindenki engem nézett, eszembe jutott egy mentő ötlet.
Oda sunnyogtam a szás evtáshoz, és halkan engedélyt kértem bort venni.
Mekkora marhaság!
Olaj a tűzre!
Szááánalmas!
És jött a narancs ízű meglepetés, és a válasz.
- Vedd meg, és tűnj el innen, mielőtt észre veszlek.
Akkora kő esett le a szívem ről, hogy még Röszkén is hallani lehetett a durranást.
Mikor megkaptam a teli kannámat, fizettem, és már épp indultam volna, amikor még egyszer utánam szólt:
- 1 órátok van, hogy bevedeljétek az egészet, aztán körlet razzia lesz az örsön.
futás vissza.
Beszámolok a srácoknak, aztán villámos gyorsasággal eldugjuk a kannát, és nagy rendet rakunk.
Persze a tetű csak jól beszívatott, mert csak másnap reggel jöttek be.
Ott egye fene, de legalább senki, soha nem kereste a kannát.
Máskor kaptunk kimarcsit, és elmentünk a Pozsonyi útra, a szlovákba sztrapacskát enni.
Persze lerészegedtünk, mint albán csacsi, és indultunk vissza az örsre.
A Szent István parknál már nagyon kellett üríteni, ezért tömeges csorgatásba kezdtünk.
Aztán a Jászai Mari téren, ni csak!
Kit látunk?
Hát a soknapú vén örmit.
Ő is éppen könnyített magán, a bokornál.
Azonnal hangos röhögésben törtünk ki.
Erre oda jött, és ránk parancsolt, hogy azonnal tegyük rendbe a szerelvényünket, (vagyis az öltözetünket,) mert különben el vitet a VÁP-pal.
Mire rendbe szedtük magunkat, meg is jelent az emlegetett szamár, azaz a VÁP.
Igen ám, de ez tiszti VÁP volt, tehát joga volt az örmit is ellenőrizni.
Nosza, az örmi vigyázt vezényelt, és szabályosan jelentett a századosnak.
Mi meg hallgattunk, mint szar a fűben.
Jól is tettük, mert a VÁP minket rendben talált, és elküldött, de a kisöreget elmarasztalta, mert hogy Ők látták, amikor levizelte a bokrot, a Fehérház oldalában!
Ez volt az a pont, amikortól fogva az örmi minket hármunkat soha többé nem mert szívatni, nehogy eláruljuk a kis titkát.
Aztán valamelyik nap ellenőrzést kaptunk a BM-ből.
Többed magával megérkezett Gyulavári Altábornagy elvtárs.
Rendben lezajlott a szemle, amikor oda léptem az altábornagy elvtárshoz, és kihallgatást kértem.
Teljes megrőkönyödés, minden arcon.
Mit akar ez a kis mitugrász a górétól?
Megkaptam az engedélyt, és belekezdtem a mondókámba:
- Altábornagy elvtársnak nincs véletlenül egy gyönyörű szép lánya, aki velem egy idős?
Puff!
Most már aztán végképp senki nem értett semmit!
Jött is a válasz:
- De igen.
Mire ÉÉN:
- És véletlenül nem a Gellérthegyen, a Kelenhegyi úton laknak?
A tiszt evtásak ekkora szemtelenség láttán már el is határozták, hogy ebből nyilvános kivégzés lesz, amikor erre is választ kaptam.
- De igen. És honnan tudja maga mindezt?
-Jelentem, onnan, hogy a Tünde volt a padtársam a Bartók Béla Zeneiskolában, a Bartók Béla út 27-ben, 8 éven át.
- Te az a Horváth vagy?
- Igen.
- Úgy megnőttél,hogy soha nem ismertelek volna meg!
És azt tudod, hogy a lányom szerelmes volt beléd?
Most rajtam volt a csodálkozás, és a pirulás sora.
Valahogy azért csak kinyögtem egy gyenge kis nemet.
Majd folytatta:
- Mára kapsz egy kimenőt éjfélig, de aztán gyere ám fel hozzánk!
Tündike biztosan örülni fog Neked.
Tündike örült.
ÉÉN is örültem Neki.
Miután ki örömködtük egymást, letusoltam, és vissza mentem a kaszárnyába.
Hát imígyen intéztem magamnak egy nap kimaradást, az altábornagy elvtárssal.
Ettől a naptól fogva azt vettem észre, hogy jelentős tiszteletnek örvendek, még az arany csillagosok között is.
Persze, mert mindenki tudni vélte, hogy csókos vagyok.
Pedig nem, csak a véletlen műve volt az egész kis jelenet.
A kiképzés végén kiemeltek, mint a legjobb tanulót, kaptam még egy HKK-t, és hozzá megint két krumplivirágot.
A francba!
Megint télakolhatok, hogy lekerüljön rólam ez a teher.
Annak viszont örültem, hogy amíg a többiek csak 50 kilówattra kaptak papírt, ÉÉN megkaptam a 150 kilówattosat, és amíg Ők csak a saját vizükre, addig ÉÉN az ország összes vizére.
Akár mehettem volna vezetni a Dunára, Hófehérkét, és a hét törpét.
Aki nem tudná, ezek a hajók voltak a dunai sétahajók.
De kaptam egy ajánlatot is, hogy írjam alá a TSZ-t, és azonnal leigazolnak a Dózsába birkózónak, és az állandó szolihelyem a Szabadság híd Pesti lábánál lesz, a vízirendőrség központi kikötőjében.
Na álljon csak meg a menet!
Mindent azért ÉÉN sem!
Úgyhogy szépen vissza vonatoztam Röszkére, és jól megszerettem a Tiszát./p>

...

doboz alja
oldal alja