Kislemezeim...
Szia Bandi!
Megígértem, megírom.
Kicsit rendeztem magamban a gondolataimat.
És nagyon röviden a következő emlékkép bugyogott fel bennem.
Első kép:
'64-65-ben történhetett.
...
Lehettem úgy vagy 5-6 éves.
...
Szilveszter.
ÉÉN mint 5-6 éves pöcsömöccse.
Lényeg, a lényeg, Apu a Magyar Rádió örökös tagja volt.
Így aztán a nálunk tartott szilveszteri bulin egy felől neves személyiségek voltak, másrészről a zenei aláfestés is a kor legjobbja volt.
nekünk két magnónk volt. Talán a korombéliek még tudják, hogy miről írok, tehát volt egy Mambónk, és egy Vörös Szikránk.
A szalagok a rádióból, a kislemezek is hasonló beszerzési forrásból.
Innen a zenei háttér adott.
És akkor ÉÉN vagyis az Öcsi fogtam a Szuszi kutyámat, és a kis szőnyeget, és elvonultam a két szoba közötti ajtóba, és keresztbe lefeküdtem aludni.
Csak utólagos elbeszélésekből tudom, hogy az egész illusztrációs társaság engem kerülgetett egészen hajnalig.
A másik történet mondjuk úgy 11-12 évvel később zajlott.
A helyszín ugyan az, a közönség egy másik korosztály, A magnók lecserélődtek egy ZK 145-re, És az ősök éppen Olaszországban nyaraltak.
Iszonyat buli, Vázába rössentés, mert a klotyóban már a domesztosz, a fürdőkádban is már alszanak, többes számban, a konyhában már tömegnyomor van, és mintegy 8-an hugyozunk az első emeletről a gangon az udvarra.
Hát a sztory nem ugyan az, de a zene igen.
Nem akarom ezt sokkal jobban részletezni, de a seb amit fölszakítottál, az megérne egy európai szintű misét!
Pusza: ÉÉN
U.I.:Ha gondolod, beküldheted a listára, ÉÉN nem mertem, mert szerintem erőst OFF.
