Kiszáradás 2
Sziasztok Várlakócskák!
Az úgy kezdődött, hogy pénteken megérkeztek a barátaim.
Igen jól éreztük magunkat, és igen nagyokat kacagtunk.
Aztán Ők szombaton elmentek haza.
Szombaton egész délután, és vasárnap egésznap pihiztem, mert már kicsit gyengének éreztem magam.
Aztán hétfőn Megérkezett a Tanár párocska, mármint Mariannka, a Nagyasszony, és az Ő vonatjegyserpája, a Tarcsaművek.
A Serpa még egy braille írógépet is hozott.
Tanultam főzni, mosni, vasalni, és még a braille-be is belecsaptunk.
Mind-e mellett jókat ettünk, ittunk, és nagyokat röhögtünk.
Megmagyaráztam Mariannkának, hogy ÉÉN miért nem sütök, a Serpát felvilágosítottam, hogy hogyan is működik a Braille írógép.
Tudod, az irodagép műszerész elmagyarázza, a gépész mérnöknek, hogy mitől pisil zöldet a dróthalmaz.
...
De kedden bizony, szégyen ide, szégyen oda, már annyira ki voltam mint liba, hogy házigazda létemre le kellett feküdnöm pihenni, és ha már lefeküdtem, mindjárt el is aludtam.
Szerencsére, mielőtt megtöltötték volna a Serpa hátimotyóját, időben felébredtem.
Csak ezért, hangsúlyozom, hogy csak ezért maradt meg a házimozi rendszerem, és a mosógépem is, különben a Serpa már korábban szemet vetett a szerkezetekre.
Aztán szerda, csütörtök, péntek gyakorlatilag alvással telt.
Péntek este megérkezett Ágnes asszony.
Akkor már kívülről is baromi rondán néztem ki, és még aznap éjjel be is utaltam magam az intenzívre.
Az valahogy úgy történt hogy éjfél tájban egyszercsak rám nézett Ági, és mivel jóízűen feküdtem, rögtön hívta is a mentőket.
...
Jaaa, azt elfelejtettem volna mondani, hogy a földön feküdtem, az ágyam előtt?
Bocs.
Most már tudjátok ezt is.
A következő kép, mármintha élhetek ilyen képzavarral, egy fertály tucat ismerős arc volt.Nohiszen!
Hiszen ezek a családom...
Gyorsan megtudakolom, hogy hány óra van.
Elárulják.
Aztán azt is, hogy melyik nap..
...
Namár most azonnal kiderült, hogy alig 4 napocskát pihiztem.
Azaz, csak pihiztem volna, ha nem vagyok kellően orcátlan, és nem ígérek be súlyos testi fenyítést azoknak a kedves, szép ápoló néniknek.
De ÉÉN beígértem.
Ezért aztán még időben kikötöttek, mint Hudinit a vízzel telt medencében.
Amikor aztán látták, hogy épp eszem közelében járok, és már nem szeretnék senkit megdádázni, felszabadítottak mint Kunta Kintét.
De az igazi szabadság nem ekkor kezdődött, hanem amikor kikönyörögtem egy Illés szekerét is, és már majdnem mobil lettem.
No nem mondom, a szám már hamarabb felszabadult.
Az egyik hófehér angyalkának igen kedves hangja volt.
Valahogy amikor Ő volt szoliban, nekem állandóan beragadt a nővérhívóm.
Volt is jó dolgom.
Neki is imponált, hogy akármilyen bajom van, hülyeséget csinálok belőle.
Már vagy harmadik napja voltam észem, amikor Áginak Keszthelyen akadt dolga.
Utána érkezett hozzám, kevéske ajándékkal.
Kezdődött egy orbitális méretű krémes-bélessel, folytatódott egy közepesen nagy zacskó Fornetti aprósütivel, és befejeződött úgy vagy 2 kg szépen szóló szőlővel.
Mire a krémes rettenetes véget ért, már jött is sikítozva a kedvenc fehér angyalka, a Timike, hogy hogyan képzelem ezt, ezek mind a cukorbetegek ellenségei!
ÉÉN meg flegmán visszakérdeztem, hogy mondja csak el az utóbbi 10 cukormérés eredményét?
Elmondta.
6,4 és 7,5 közt volt mind a 10 mérés.
Erre kiröhögtem,és visszakértem a szőlő felét.
Timike meg a látottak alapján meg is enyhült annyira, hogy vissza is adta.
Már-már annyira egészségesnek tűntem, hogy már kezdtem is összepakolni.
Na azért ott még nem tartunk!
Jegyezte meg Timi nővér.
Akkkkor nézzük meg, hogy hol tartunk, mert nekem már igen csak hazamehetnékem van.
Akkor még nem is sejtettem, hogy mekkora butaságot csináltam.
Mert addig még szép is volt, hogy vérnyomást mértünk, ami szintén megfelelő volt,tüdőkapacitást mértünk, persze hogy az is a jó kategóriába tartozott,de sajnos a kálium szintemet is le kellett csekkolni.
S bár ez is elérte a megfelelő 3 és feles szintet, de ez csak vérvétel, és két nap vizsgálat után vált világossá.
Szombaton meg már nem volt aki haza engedhessen.
Maradt a hétfői eltáv.
Akkor kezdtem kissé felszívni magam, amikor a hétfői doki kitalálta, az újabb vérvételt.
Viszont amint előkerült a boríték, azonnal kész is volt az elbocsátó szép üzenet.
A haza vezető út már igazán mókás volt.
ÉÉN a kis melegítő rucimban, amit a szakadó eső egyáltalán nem tolerált, így amikor Kata kihozta a szekeret a garázsból, abba már a kapunál állt a víz.
aztán mire bejutottam a lakásba, már egyenesen a fürdőbe mentem.
Magamra nyitottam a melegvizet, majd megszabadultam a ruházatomtól.
A cuccos beköltözött a mosógépbe, ÉÉN meg csak áztam, áztam, és csak áztam.
De igen jól esett.
Ezt követően belenéztem a levelezésembe, és ismét a kórház veszélye fenyegetett, egy masszív gutaütés formájában.
Csak úgy az adatok tükrében:
9 napi elzárás alatt 875 levél.
...
Ez napi majdnem 100 levelecske, gombocska.
...
És a levelek egy jelentős része azzal szórakozott, hogy írjak már, mert a leveleim nélkül üres az élet.
Hát most két nap alatt átrágtam magam a leveleken, és végre írok is.
Természetesen millió pusszancs az összes ünnepeltnek.
Azért nem kezdek bele a névsorolvasásba, mert ha Walakit véletlenül kihagynék, akkor teljesen jogosan törne ki a parasztgyalázat, és az ajajajdzókkórusa.
:D:D:D
A másik indok, hogy nem fér annyi karakter a gépbe, amennyire szükség volna.
Cserébe hasonló feltételek miatt nem egyelem ki az új tagokat sem, de Őket is nagy-nagy szeretettel üdvlövöldözöm.
...
Külön köszönet a Serpának, hogy felvállalta a Keresztúri Matula Láma szóvivését is.
És azért hadd említsem meg a Mariannka nagy asszonyt, aki megakadályozta, hogy a szóvivő Serpa az összes életerőmet kisajátítsa, és így újra hozzám voltam képes térni.
Ezért az Ő névnapjáról a saját érdekembe engedtessék meg, hogy külön is megemlékezzek.
Na, hirtelen ennyi jutott eszembe a kórházas sztoriról.
De van még egy saram.
Természetesen a halottak napja.
ÉÉN egy ideje nem igazán járok ki a temetőbe.
Remélem ez esetemben bocsánatos bűnnek számít.
ÉÉN ezt mindig úgy oldom meg, hogy egy sütő tepsiben meg gyújtok egy halom mécsest, és 5 perc gondolkodás a veszteségekről.
Most hallgassátok szeretettel az idevágó dalt.
...
Pusza: ÉÉN
