Kóbor macska
Lusta nyári reggelen
kitámolygok a kertbe,
egy girhes macska ült be
kedvenc karosszékembe.
Lessük egymást nesztelen,
nem tudom, most mi legyen,
megfeszül ijedtében,
próbát nyávint csendesen.
A bundája hosszú, szürke,
kéken villan a szeme,
de van valami gikszer,
sérült a bal fele.
Remeg az összes sejtje,
már, már menekülne,
de nagyobb az éhe,
ugrik a reggelire.
Mohón csap az ételre,
egyszerre dorombol és nyel,
mikor kell menekülnie,
azt lesi egy szemével.
Nyugtatón beszélek,
hogy bizalmát elnyerjem,
oldódik a lelkében
megtapadó félelem.
Ne félj, nem üldözlek,
addig letelepedhetsz,
amíg régi helyedet,
számodra meg nem lelem.
Illanó kétséggel
szavaimra ügyel,
óvatos lépésekkel
a lábam elé hever.
2015
