Ködös reggel
Hívtalak, csak egy jó reggeltet akartam mondani, de a nővér vette fel a telefonodat.
- A Marika kómába esett és nem lehet felébreszteni . Atif doktor az ügyeletes bocsánat,, de sietek és a nővér letette a telefont
Azonnal a kórházba rohantam..
Az utcán köd volt és csend..
Minden , de minden átláthatatlan és felfoghatatlan volt. Oda akartam érni mihamarább, de mégis féltem a sejtthető és várható valóságtól.
- Marika haldoklik,mondta az orvos és lehajtotta a fejét.
És ezzel a rideg tény immár kimondva..
De tegnap este még derűs volt és élt ,igen élt és tervezett.
Tele volt aktivitással amikor elmentem tőle az este.
- Nincs mit tenni ,elmegy ,mert már nem lehet visszahozni a kómából. Fontos, hogy nem szenved, mert ő nem tud már semmit és nem is érez ,tehát nem szenved
Igen ez jó és ez fontos.
Egy a hírek közt ami valóban megnyugtató.
Bementem a kórterembe és látom amint a sok gép közt az ágyon fekszik ,úgy magát megadva. Csak a teste volt már ott és csendesen viaskodott az élettel. Érezhető volt, hogy a lelke már valahol várja a távozást és figyeli a testet amihez tartozott,de ő már kész a tovább lépésre.
Marika egyre ziláltabban vette a levegőt. A homloka gyöngyözött.
Néztem az arcát és elgondolkodtam, hol lehet most
Hol vagy aHol nem érezni semmit sem, ahol nem tudsz semmiről?
Nem értem aki tegnap nevetett, ma hova lett?
Csend van a szobában és csak a lélegzete hallatszik, egyre ziláltabban és szaggatottabban.
Majd csendesebb lesz a lélegzet és ritkul is . Finoman megremeg a mellkas ,mint a gyertyaláng,mielőtt a szél elfújja, elhalkul a lélegzet.
-Elment?
-Igen elment..
A teste egyre hidegebb és az arca nyugodt, alszik.
- Igen elment Az orvos is megerősíti.
Hol vagy? Hol vagy? Mért nem szólsz?
Segíthetek? Nem tudok? Hova mentél?
Csend. A Marika elment és jól van.
A Marika a győztes,mert nem adta fel és nem is szenvedett.
A Marika nem kérte a kezelést , nem kérte a kétesélyest.
A Marika az életet választotta és győztes lett.
A Marika szerencsés, de mindenképpen kegyes volt hozzá az Isten, mert csendben magához engedte.
Elment és ez már csak nekünk fáj, nekünk ,kik itt maradtunk és keressük őt, mert hiányát nem egyszerű feldolgozni..
Tegnap nevetett és ma hideg és csendes.
Ez nem ő, ez nem a Marika.
Vagy igen ez is ő, mert csendesen ment el, úgy ahogy élt is.
Csendesen és békésen telis-teli szeretettel.
Hol vagy?
- Hol vagyok ? Hát itt veletek az életben,mert nem lehet nyomtalanul elmenni, ha szerettetek itt vagyok köztetek.
- Igen , Téged szerettek, tehát itt vagy és itt maradsz mindig velünk és köztünk..
Marika nem látott, vak volt Most már lát és velünk van,marad is.
Mindig,mert Marika a mienk.
Ne ámítsd magad , nincs már itt. Elment és ez így van jól,
De miért van az ,hogy mindig csak a jók mennek el?
Tanuljunk tőle, a végállomáson semmi sem számít csak a szeretet és hogy ez így legyen csak rajtunk múlik.
Legyen béke lelkével és tisztelet az emlékének...
Amikor már hazafelé tartottam a kórházból már a köd eltünt ,szétoszlott,a nap sütött, már minden érthető volt és világos,de mégis felfoghatatlan .
