Koncert élmények
Sziasztok Vájtfülüek!
Előző levelemben ígértem egy kis beszámolót a Kis stadion béli koncert élményeim közül, de most közlön Veletek, hogy galádul becsaptalak Titeket.
Nem azért, mintha nem képviseltettem volna magamat a fent említett műintézményben 1-nél is többször, hanem mert egy még annál is nagyobb jelentőségű koncert jutott az eszembe.
És még csak nem is arról a bizonyos egri Omega koncertről szeretnék írni, ahol rájöttem, hogy ha a gumibotot keresztezem a vádlimmal, akkor az kurvára fáj, és nem a botnak.
Bár a rendőri intézkedés jogos volt, hiszen jegy nélkül, a kerítésen keresztül próbáltunk bejutni, mintegy50-ed magammal, de a mértékét kicsit túlzónak tartottam.
Bár az is igaz, hogy nagy tanúlság volt, hogy egy szabadtéri koncerten ne púposkodj, ha nincs jegyed, hiszen 100 méteres körzetben ugyan olyan jól hallod, és még csak meg sem vernek.
Hanem az első magyarországi Santana koncert jutott eszembe, úgy talán 1982-ből.
Egy ma már Egerben élő roki haverom volt az egyik jegyárus, és nekem felár nélkül adott két jegyet.
Cimborámmal mentünk el.
A koncert elkezdődött, ahogy azt kell.
Bár akkor még nem vettük észre, de már akkor működött, hogy a vasfüggöny mögötti koncertekre csak félgőzzel voltak jelen a nagyok.
El is telt az idő, egészen 9 óráig, amikor Karcsi bácsi egy jelentősebb fél órára eltűnt a szinpadról.
Mi, "beavatottak", már tudtuk, hogy elege lett, és talán még elbúcsúzni ki tolja a pofáját.
Így is lett.
Fél 10-kor megjelent, valamit makogott a mikrofonba, és mégegyszer belecsapott a húrokba.
Aztán másnap tudtam meg, hogy azt közölte, hogy megszületett első gyermeke, aki ráadásul véletlenül éppen fiú gyermek volt.
és ekkor elszabadult a pokol.
Kb 20 perccel későb már tiszta volt, hogy betépett, mint állat, és valami velőtrázó élményt nyújtott nekünk, a Magyar közönségnek.
Döbbenettel teli extázissal éltük át a hihetetlen hosszú szólóit.
Azaz dehogyis szólóit, hiszen csak egy szóló volt, de az legalább 1 órán át tartott!
A kísérő zenészei csak győzték lekövetni.
Az viszont tökéletesen látszott, hogy Ők már véér profik, hiszen hibátlanul támogatták az elvarázsolt zsenit.
A magyar szervezőbizottság a lehető legnagyobb bajban volt, hiszen az átkosban este 10-kor a koncerteknek vége kellett, hogy szakadjon.
De hát ezt karcsi bácsi nem tudta, és különben is jelentősen beleszart.
Így történhetett meg, hogy a nagy hírű BS-ben, 10-kor felkapcsolták a villanyt, jelezvén, hogy a shownak vége, és húzzatok el innen a bánatos francba.
Persze kereken két tábor nem mozdult.
A szinpadon zenélő mintegy 25 ember, és a közönség sorait szaporító mondjuk, úgy vagy 12.000 néző.
Köztük mi is, a Cimbivel.
Aztán a jelenség minden eltelt fél órában megismétlődött, mindezt úgy, hogy a rendezőkön kívül senki nem tulajdonított neki jelentőséget.
úgy 11 óra felé már nálunk is hatott a megfelelő mennyiségű sör-Wodka párbaj.
Aztán mondjuk fél 1-re már Karcsi bácsi is össze esett, úgyhogy mi is elindultunk a házoába.
Azt a néhány órai tombolást viszont nem tudom igazán szavakkal leírni, de legyen elég annyi, hogy most nem egészen30 évvel később is, amikor Nektek leírom, feláll a szőr a hátamon.
Ezzel az élménnyel még az sem ért föl, amikor életemben először, és utoljára kijutottam Moszkvába, arra a bizonyos Pink Floyd koncertre.
Na de most már beszéljünk másról is.
Mondjuk a rovarok szerelmi életéről.
Pusza: ÉÉN
