Körtánc
Csak járod a hajnali széllel a táncot
Játszik az ésszel képzeleted
És várod a légies égbeli láncot
Fonja be szóval életedet
Ezüst szó fáradt hangja kipattan
Lüktető fénnyel adva a jelt
Tudat ösvényén érezve, lassan
Átéled újra, hogy égig emelt
Szerelem vad tánc bontja ruháját
Ott marad ő maga meztelenen
Bűvölő érzékkel átadva báját
Nyitja ki szirmát hogy megtehetem
És megteszem újra meg újra a táncban
Elveszik végleg az öntudatom
És ezernyi pillanat, széttépett láncban
Hogy szeretlek veled így tudatom
