Körző
Megfontolt lenyomat vésődik papír közepére, a remegő kéz szorul körzője peremére, a hosszú mozdulatban nyeglén ketté törik, pár darabja az asztalra szétszóródik.
Ferde félkör maradt nyomán,
a papír közepén oly halovány,
keresgélő ujjhegyek éppen hogy észreveszik, sóhajtva fém eszközét a kéz felemeli.
Meglehet, ez tán majd bírja erővel,
nem hagyja cserben egy haldokló félkörrel.
A papír serceg, vonal vésődik,
fél úton a vonalt véső hegy kitörik.
Most valahogy csak meg kéne sejteni,
mégis, mit volna jó ez ellen tenni?
Mely oldal a papíron támaszkodik,
abban egy vas tűhegy lakozik.
Lám, amely erővel belefúródik,
abban csupán grafit hegy botladozik.
Bevillan a szikra, ettől ideje megválni, vas tűhegynek hamar párt kell találni.
Így lett páros e véső művelet,
a támasztó, s a vonal vezetője.
Elindul álhatatos erővel,
reméli, hogy kudarcot immár elkerülhet.
A csoda végre bekövetkezett,
hőn áhított éles kör keletkezett.
Azután lett még megannyi társa,
önmagának egyik sem lett képmása.
2016. január 23.
