Középkorban
Egy este ciklonként tört rám az őrület,
elragadott a mákonyos képzelet,
legsötétebb középkorba keveredtem,
kapuőrök mellett besettenkedtem.
Városkámban már erősen sötétedett,
farmerom, bőrbakancsom furcsán festett,
imádkoztam, találjak más öltözéket,
mielőtt a barbárok megköveznek.
Sötét alakok elől bokorba bújtam,
Lótrágyás keréknyomban bukdácsoltam,
kiöntött vizelet elől menekültem,
girhes, kóbor kutyát oldalba löktem.
Végre megláttam egy pislákoló lángot,
házikó apró fénye csalogatott,
árnyékba húzódva kettőt koppantottam,
résre nyíló ajtón benyomakodtam.
Gyalult asztalok körül pogányok ültek,
mikor megláttak halálra rémültek,
azt hitték, csúfolódó szellemek küldtek,
egyszerre mindnyájan hasra vetődtek.
Magyaráztam gyorsan, a jövőből jöttem,
nem küldött engem semmiféle szellem,
segítségüket kérem, és haza megyek,
de előbb a városban körbenézek.
Értették szavamat, beszéltem nyelvüket,
örültek, hogy nem árthatok senkinek,
rájöttek, igen fura fehérnép vagyok,
csak egy ibolyaszín ruhát akarok.
2016
