Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Közvetítés, az elmaradt Lápi buliról

Na idefigyeljetek EMBEREK!

Tudjátok, nálam mindig történik walami.
Ez most se volt másképp.
Bááár, az is igaz, hogy 20.-ára volt möghirdetve az 5. lápi buli, amit még időben le is mondtam.
De, mivel a pocsta szálló le wala foglalva, egy kisebb csapat mégis tiszteletét tette.
Így alakult, hogy walami mégis vóótt.
Nosza, kezdjük csütörtökön.
Kora délután, megérkezett a csipet csapat, akik álltak a következőkből:
A Kisnémedi Varga Palibácsi, aki a Matykóval, azaz a Mátyás Ritával érkezett, a Farkas Pityusból, aki természetesen a Katival jelent meg, a nagy nap alkalmával és az már teljesen alap, hogy a Lápi vakvezető kutyusát, a Szását is hozta, aztán megérkezett a Magony Ica, a Henrikke kíséretében, és hozott egy látogató ismeretlen emberkét, a Tomit, aki hármójuk között az igazán jól látó volt, jelen voltak még az elmaradhatatlan Bálint Örzse, a kétszer Győri, a kíséretével, a Zsuzsival.
Ők 10-en voltak az élmezőny.
Este, még beléptek hozzám is egy-két szép szóra.
Ezt úgy realizálták, hogy a Hugi kitolta az illésemet, merthogy a Henrikke erőst kimerült, és nem hogy sétálni, de lépni is alig tudott.
Ekkor lettek megkínálva, a Hugi által készített citrom, és kávé ízű kenőccsel, amit még be is borítottak egy pofa tejszínnel.
Közűlük 5-en pénteken délelőtt átvonultak Zalakarosra, alaposan kiáztatni a kis pi..ájukat.
Ha már egy hete nem fürödtek, legalább a nagy napra ne legyenek, ollanok, mint a müge.
Szóval szagosak.
Höhöhö!
Aztán délután a Hugi felment a Bunbiért, aki természetesen hozta a készségét is, meg magukhoz vették a Gizkót is.
Estére Ők is bééfutottak, és még a gyermekeim is, akik egyenlőre csak 4-en jöttek, a Borika, a Lacus, az Anna, és a Luca.
A hugi, mielőtt fölment volna, előkészített egy kevéske alkatrészt, amiből érkezés után készített töltött kolompárt.
Kétfélét csinált, egyet a vegáknak, lásd Borcsi, és a zsófi, aki csak szombat reggel érkezett, hogy le tudja hozni a Puntót, meg egyfajtát a húsevőknek is.
Ez a kaja már leírásra került a Kávé-főző listán.
Gyakorlatilag osztatlan sikert aratott, mindkét változat.
Hát ez bizony úgy este 10 óra körül került fogyasztásra, mert a Hugiék, amíg Csepelről átveckölődtek Óbudára, erősen megcsúsztak az időben, úgy vagy másfél órácskát.
De legalább mindenki jól érezte magát.
Szombat reggel bééfutott a Zsófi is, aki szerencsésen lehozta egyedül a Puntót, annak ellenére, hogy már legalább 3 éve nem vezetett.
Egy órácskával később befutott a Gyurka Anna is, az egyik uncsijával, akit Ádám néven tisztelhettünk, és már a korosabb kategóriába tartozott, a maga 11 évével és aki lehozta, a Marika barátos nőcije, a férjével, és Ők is cipelték az alig 6 éves uncsijukat, aki a Viki névre halgatott.
Velük koccoltunk egy welcome drinket,és fél óra múlva el is húztak.
Elmentek a nem messzi Afrika parkba, Edericsre, ahol rengeteg afrikai vadállathoz volt szerencséjük.
Persze, a gyerekek élvezték.
De azért a felnőttek is nagy örömmel járták körbe az egész létesítményt.
Rájuk később még visszatérek.
No, amint a fiatalság megérkezett a Tecsóból, Gizkó már neki is állt a lecsó alkatrészeinek felaprításához.
Úgy volt kitalálva, hogy a kuksik csak 3-ra jönnek.
Közben Hugi kiment, még a szakadó napsütésben,és learatott egy nagy marék csollányt, amiből egy leveskét készített.
Majd előkészítette, azt a kurva karfiolt, amit az ígéretem szerint meg kellett kóstolnom, nyilvánosan.
A pocsékosság receptje, az vóótt, amit a Főkonyhamalacunk replikaként küldött béé a listára.
No meg aztat a 3 féle főzött krémet, amiből állt össze, az a torta, amit még előző este sütött ki.
2 tájban Bunbi Uram nekikészült, a készsége felállításának.
No, ez már teljes sikerrel járt, és már a behangolásnál tartott, amikor Murphy alapján, le is szakadt az ég.
Naná, hogy jó alaposan.
Ekkor tulajdonképpen, az egész csapat, Gizkón és rajtam kívül, neki állt, és lebontotta a teraszon felállított zenedét,és berángatták a nappaliba.
A cuccost ugyan mögmentették, de mögtelt a szoba.
Hova fog elférni az a sok embör?
Hát bunbi megpróbálta a dupla terasz ajtóra függőlegesen felszerelni, de csak nem akart sikerülni, úgyhogy maradt az ajtó előtti helyen a legkisebb területen való felállítás.
Minde közben, ÉÉN megbeszéltem a Farkas Pityussal, hogyha kicsit csendesül az eső, akkor majd a Hugi kimegyen értük a pocstára, és átjönnek.
Addig is ott folyt a dáridó, Pali bácsi éneklésével.
No, alig 1 óra alatt le is csendesedett az eső, egészen a szemerkélés szintjéig.
Ekkor a Hugi átautózótt a Henrikkéért, és ha már ott vóótt, elhozta a Matykót, és a Pali bácsit is, a többit meg a helyi ismerettekkel rendelkezők idevezették.
Szerencsésen mög is érkeztek.
Kis ösmérkedés után, mindenki talált ülőhelyet.
Ez idő tájt álltak néki a bográcsolásnak a fiatalok.
Fát aprítottak, és a már előre elkészített lecsó alkatrészegeket szép lassan, a maga sorrendje szerint össze is rakták.
Tették, mind ezt a Hugi irányításával, és az Ica, és a Tomi hathatós közbenjárásával.
Ők persze beleszólni nem tudtak, és nem is lett vóóna jogosultságuk, hiszen a receptúra az enyém vóótt, amit csak a fiatalság, és a Hugi ösmért igazán.
Tették mindezt a szitáló eső ellenére.
Elkészült a kaja, amit a vendégek rendeltek mög, és az összvejövetel elmúltával, annak rendje, és módja szerint ki is fizettek.
Következett a tálalás, és a silózás.
Kaja után érkezett a meglepi, amivel a Hugi készült a mögszívatásomra, többek legnagyobb örömére, és megnyugvásukra.
Azért, a lavoatoárt is oda készítette, csak a biztonság kedvéért.
Felszolgálta a karfiol tortát, ami gyakorlatilag egy fasírtba csomagolt előpárolt karfiol volt.
Botrány!
Egész délelőtt ezt a halálos bűzt kellett szaglásznom, ha köztük akartam lenni, de ÉÉN erősen treníroztam, a délutáni okira.
Hehehe!
Még a tálalás előtt felhívtam a Szenteméket, hogy hol is vannak a valóságban?
Anna elmondta, hogy a Balaton túlsó partján, Györökön, és épp béfejezték az ebédjüket.
De már indulnak is.
Mire elkészültünk a késői ebéd, vagy a korai vacsora elfogyasztásával, Ők is mögérkeztek, még mielőtt meg lettem kínoztatva.
Amint befurakodtak, és béémutatkozódtak, már fel is lett szolgálva a szörnyűség.
Hihi.
Hát mit mondjak.
Nem vóótt egy üdítő szag, és íz, de egy egész szeletkét hősiesen leküzdöttem, a lavatoár használata nekül.
Mit ne mondjak, jelentős tapsot arattam.
És akkor eljött a nap fénypontja, az est legfontosabb béjelentése, amit a Farkas Pityus tett.
Hangosan, báár kissé, elcsukló hangon, de mégis csak mögkérte a Kati kacsóit, mindenki füle láttára!
Mondjuk, ÉÉN már jóó előre bé lettem avatolva, ÉÉN meg bé kellett hogy avassam a csacsika családomat, és a Hugit is.
Mindezen közben, a Hugi által előkészített tortát, természetesen egy a közepén egy új házasok, marcipunci babával, és a menyasszonyi csokrot, a fiatalság összeállította.
ÉÉN találtam ki, a Hugi szerezte a hozzávalókat, a fiatalság meg mögcsinálta.
A csokor csupa zöldségből állt.
A közepén egy darab karfiol állt, tartalmazott még karalábét, némi utalás szintjén egy zellert is, az elmaradhatatlan újhangya, és egyéb disznóságokból, mint sárga répa, gyökér, és még kevéske kutyakajából is, amit azért a Szásának, és a Daisinek szántunk.
Díszítve kaporral lett.
Egyszóval, a fiatalság alaposan kiszolgált minket.
Ezzel a szépséggel kísérve, a könnyzáporral körítve, zajlott a köszöntés maga.
Aztán a bejelentést követte a tapsvihar, megérdemelten.
És a "Csóókot! Csóóko." kiabálás is, aminek az ifjú pár boldogan tett eleget.
Walaki epésen meg is jegyezte, hogy, "Talán a nyelvedet mégse kellene ledugnod a Kata torkán!" felszólítás is.
Hehe!
ÉÉN mög szerényen megjegyeztem, hogy:
"Most minek örülsz Öcsi? Elvenni úgysem tudod, mert nincs itt az Apósod, akitől ki kell kérni a menyecskét..."
Mondhatnám, hihihi!
A hangulat a tetőfokán.
A Pali bácsi óbégatott, amihez ismételten sokak csatlakoztak.
Tették mindezt sajnos zenei kíséret nekül, hiszen Bunbi Urunk ugyan összeszerelte, és bé is hangolta a készségét, de abban a kis helyiségben ez túl hangosnak bizonyult.

A Szentemék úgy érezték, hogy ez az a pillanat, amikor nékijek pereputtyostól rá kell lépniük, a távozás hímvesszejére.
Bár mondtuk, hogy ugyanmár, maradjanak még, de a gyerekek már így is szeneszarta voltak esve, és Ők meg hajthatatlanok vóóttak.
Néhány perccel később az egész társaság felkerekedett, és Ők is elvonultak, a pocstára, persze, a Hugi hathatós segedelmével, ami annyit tett, hogy Henrikkét, a Matykót, és a Pali bácsit most is megkocsikáztatta.
Mire a fiatalság haza érkezett, már üres volt a lakás.
No, akkor nyomi-nyomi, neki is álltak egy tűz megrakásának, és a fél éccakát átdumálták.
ÉÉN mög beájultam.
Hihi.
Másnap, azaz vasárnap már csak a csacsika család volt jelen, mivel a népek közül 6-an még a reggeli vonattal elutaztak az nagy Bugyipestre.
A maradék, a két nászutas pár, persze a Farkas Pityus, és az immár jegyese, a Kati, a másik meg a Kisnémedi Varga Pali bácsi, és a társa, a Matykó, még kivárta ugyan a hétfőt, de már nem nálunk.
Cserében, az ifjúság készítette az ebédet, ami nem volt más, mint egy sokrétű grill.
Volt abban grillkolbász, Svájcból grillsajt, és mindenféle zöldség, a gombától kezdve, a csillagtökön keresztül,a cukkíniig minden féle.
Ebéd után egy kis ejtőzés, és kiürült a ház.
Mindenki kocsira kapott, és ment, ki-ki merre látott.
A gyerekek haza mentek, a Hugi meg elvitte a Bunbit, és a Gizkót is a saját lakásukba, Ő maga meg Óbudáról indulva ment haza.
Mint másnap mögtudtam, még éjfél előtt le is ért Lajvérre, ahol mostanában héderel.
Hétfő reggel meg elment a pocsta is.
Szerintem igen jól sikeredett, az a buli, ami nem is volt.
Még most is visszacseng a fülembe, ahogy Pityus teljes meghatottsággal megkérte a kedvese kezét.
Talán ez volt az egész hétvége lexebb pillanata , meg persze az "IGEN".


Pusza: A Matula

 

doboz alja
oldal alja