Kritika
Sziasztok Nagy Dumások!
Hűűűha!
Ekkora felzúdulást még ezen a listán se láttam.
Mondok is magamnak, csak nézzük máá mög, hogy mirül is powedálnak itten az eftáásnők, és az eftáásak?
Hát látom áám, hogy Bunbi Uram még meg is szólított, hogy gyűjjön a rosseb arra a nagy hombár fejire!
Nosza, akkor lássuk a Macit!
Akkóó minnyáá kezdjem a másik végénél:
1000kismaci, de ÉÉN talán még soha nem mondtam kritikát, senkiről, és semmiről.
És tudjátok mit?
Ebbe a kis hátralévőben, ami máá igazán csak legfejjebb úgy vagy 4124675 év lehet, máá nem is fogok.
Ennek egyetlen oka van, mégmeg az, hogy meg tanított rá az élet, amit talán a Jolán fogalmazott meg, hogy:
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"
Ezzel szemben, VÉLEMÉNYEM aaaz van.
Mindenről.
Ebből a beton bunkerből kitekintve, cserébe síímán le is nyelek bármilyen támadást, vagy éppen szeretetet is.
De legalább, ezek a tényezők sosem zavarnakmások elfogadásában, és a saját szám íze szerinti megítélésében.
ÉÉN csak 4 szemköpszt mondok bármiféle valódi értékrendet bárkiről, vagy bármiről.
És akkor is hozzá teszem, hogy ez csak a privát véleményem.
Aztán, ezt mindenki arra használja föl, amire akarja.
ÉÉN majd megvédem magam, ha Walaki ki akarja forgatni a mondani valóm lényegét.
Tehát, alap, hogy kritika nincs is.
Csak, és hangsúlyozom, hogy csak saját vélemény.
Bár, ez pont úgy hangzik, amit Ti kritikának neveztek.
Példa?
Lássuk Feri levelét.
Megint 1000kismaci, hogy pont Téged veszlek Górcső alá, de tálcán kínáltad a lehetőséget, azzal, amikor csöppöcskét besértődtél azon, hogy senki nem foglalkozott az általad felvetett témákkal, oszt kiderült, hogy legalább 10-en értékelték azt, amit felvetettél, csak nem külön-külön levélben, hanem gyűjtve, a többiek hasonszőrű kérdéseivel.
Nézzük akkor most csak ezt az egyet.
A kérdés ugyibár a kritika megítélése, elfogadása, és egy szinte könyörgés, hogy szegény Bambi ezt nehezen viseli, mert megüli a lelkét.
Erre a válasz mi volt?
Ó semmi semmi, pusztán az intrika elemzése.
Tehát, tanúlság, hogy Kedves Ferenc, kicsit kurvára retteg az Őt érintő pletykáktól, merthogy ki mit is mond Róla.
Pedig mindaddig senki nem beszélt a rosszindulatú pletyikről, aminek hasonlít a megnevezése.
Vagy nézzük a hombár fejű Bunbi Uramat.
Ő például rövid semmit mondás után, egyszerűen csak hárított.
Véletlenül rám.
Tehát, Ő is jelen van, van saját végbéleménye, szeret itt lenni, és talán szeretné is elmondani a magáét, de van benne egy erős félsz, hogy ha kitárulkozik, akkor megkapja a nehéz kritikákat, ami esetleg lesúlytó lesz.
Tehát mit tesz, jelzi jelenlétét, és vissza bújik a teknős páncélja alá, amit eddigi élete alatt ki kellett építenije, mert valószínűleg Ő is sokkal több ütést kapott, mint amennyit megérdemelt volna.
Most persze azonnal rámszállhatnátok, hogy most meg ÉÉN ütöm fölöslegesen, és alaptalanul, de Ti még nem tudjátok, hogy már az elején szóltam Nékije, hogy a hangulat fokozása érdekében ütni fogom.
Innentől kezdve, viszont csak játéknak fogja.
Igaz Bunbi Uram?
Vagy lapozzunk.
Jolán mit is csinált?
Elmondott 3 közhelyet, éskifordult.
És nézd milyen igaza is van?
Ő már bocsánat a kifejezésért, de elég vén róka ahhoz, hogy ilyen esetben csak halkan oktasson, és nem azt írtam, hogy kioktasson, de még idejében kivonja magát a felelősség alól.
Ugyi?
Tisztelet a korának, és a nagyon-nagy tapasztalatának.
Igen bölcs asszony.
Vagy lássuk csak Barbi levelét?
Az az elszántságot, a borzasztóan rossz példatárát, amit szintén az előéletében szerzett, és a minden ároni küzdelmet tükrözi, a maga, fiatalos fékezhetetlen lendületével.
Ez az!
Ilyen utánpótlásra van szükségünk!
És a többesszám alatt nem a kuksikat értem, hanem az EMBEREKET!
Folytassuk a sort, és legyen ez az utolsó értékelésem,az ÉÉN Drága Sziporka Szerelmem!
Az Ő leírásából kiordít a nagyon magas szintű tudás, ami egy brutális mértéktelen nagy empátiával párosul, és mégis csak a rosszból tud mintát venni.
Elképesztő bezártságra, magára utaltságra, és félénkségre mutat.
Pedig, az Ő agyával, és tűzről pattantságával, lábai előtt hever rajtam kívül, még akár az egész világ is!
És példaként hadd említsem mög, hogy pontosan Ő írta le, hogy ezek a skrupulosok a neveltetésből fakadnak.
És hogy magamat miért nem értékelem?
Mert a szabónak ruhája, a cipésznek cipője nincsen.
Engem majd Ti megítéltek, akár ezen levelem alapján, akár bármi másért amit tettem, vagy éppen nem tettem.
De most, hogy végre mesmeg belemartam megint elég soklistatársba, most hadd mondom el, hogy hogyan tudtam ÉÉN fennmaradni, akár itt a lápon is?
Sajnos, először ehhez kellenek a gének is.
Fater, már úgy vagy 88 évesen mondta egyszer, amikor megemlítettem előtte, hogy ÉÉN biz' nem akarnék ollan vén ember lenni, mintő, hogy:
- Fiam, én aztán jól kibasztam veled.
- De hát mivel is Apukám?
- Hát avval, hogy ha tetszik, ha nem, akkor is átörökítettem beléd a túlélő génjeimet.
Te is legalább 1000 évig fogsz itt legelgetni ezen a sárgolyón, és mindenkit el fogsz temetni magad körül.
Elhiszitek, hogy ÉÉN nekem életcélom, hogy erre rácáfoljak?
Ugyi már kezd derengeni, hogy miért is élek hedonista módon?
És hogy miért is utasítom el ezeket a földi hívságokat, mint például negatív, vagy akár pozitív kritika?
Aztán kellett a szülői háttér, a minta?
Anyám sztoikus nyugalma, aki például '56-ban, amikor a körtér elfoglalásán ügyködtek a ruszkik, az akkor még csudálatos szépségű, és rendkívül intelligens, fiatal asszony, egyszerűen átaludta az ostromot az első emeleti lakásunkban, mert hiszen Ő kifáradt, és Őt tessék békén hagyni aludni.
Talán majd az orosz tankok lövöldözzenek kicsit halkabban.
Vagy a proli származású, nyóckeres, Nagyfuvaros utcai fater már akkor is hihetetlen arcátlansága, amikor egy alkalommal, talán 4.-es koromban, egy nap otthon felejtettem a tolltartómat.
Aznap, legalább 9 intőt kaptam, mondván, hogy:
Tisztelt Szülők!
Fiúk, Zoltán ma nem hozta el a tolltartóját, ezért megintem...
Aláírás.
Majd a következők következtek:
Tisztelt... piros ceruzáját...
Tisztelt... kék ceruzáját...
Ez már csak azért is nevetséges volt, mert akkoriban még a postairont hordtuk a suliban, aminek az egyik fele piros volt, a másik meg kék...
Na mindegy, lapozzunk.
Tisztelt... zöld ceruzáját...
Tisztelt... töltő tollát...
Merthogy nekünk még tiltott volt a golyós toll használata, lássuk be teljes joggal.
Tisztelt... radírját...
Tisztelt... ceruza hegyezőjét...
És így tovább, minden egyes darabért, amit a tolltartó tartalmazott.
Ezek után, pusztán jó indulatból még meg is tiltotta, az egész osztálynak, hogy nekem bármiféle írószert adjanak.
***
A kutya fáját!
Itt kicsit abba kellett hagynom az írást, na nem azért, mert besírtam vóóna, csak kitört a balatoni vihar!
Tudjátok, az a csupa nagybötűs, dörgéssel, villámlással, és az áramszolgáltató teljes csődjével.
Alig 90 percnyire.
Höhöhö!
***
Na, hogy sztoriban maradjak, folytatom onnan, hogy ÉÉN persze, azonnal felleltem a megoldást, és a következő szünetben megkerestem Klárit, a nővéremet, akik, már mint az egész osztály össze raktak nekem egy teljes tolltartót.
Hát aztán, amikor délután otthon találkoztam a Faterral, és iszonyúan nagy szégyenemben előadtam a mentségemre szolgáló saját verziómat, és ironkodva-pironkodva, lányos zavarommal küzdve, a kezébe adtam az ellenőrzőmet, az Öreg elolvasta, és csak annyit mondott:
- Tán hülye ez a nő?
Majd fogta, és kitépte az ellenőrzőmből ezt a 4 lapot, összekapcsozta a baloldalán, mint egy füzetet, és másnap reggel Ő kísért be a suliba.
Na ott aztán felment az Izgazgató nénihez, elmondta a magáét, a drága jó Gréti nénimet kipattintották a velünk tartott órájáról, és délben már láttam is az ÉÉN kis ellenörzőfüzetem lapjait kis könyvként lógni kifüggesztve, az iskolai nagy faliújság sarkán...
Szerintem már akkor is a deviancia, és a rebellió ékes jeleként.
Aztán jött a NAGY BETŰS..., és nem volt elég az alapozás, hanem engem is derekasan megtiport.
Na ezt most nem akarom taglalni, de lassan kialakult ez a minden ellen védő pajzsom, a pikírt, fanyar humor.
Később megtudtam, hogy ettől egy egész nemzet érzi jól magát.
Nevezetesen az Angolok.
Hát ez mind kellett ahhoz, hogy ollan fakír legyek, amillennek kinézek.
Mert belül azéé éngömet is emésztenek ám dolgok, csak ahhoz rajtam kívül senkinek, semmi közöm.
Tessenek figyelmezni a bötűk használatára...
Nos, ha már mindezt a nyakatokba aggattam, akkor még hadd mondom el, hogy ezt a fajta menekülési útvonalat, szeretném megosztani sokatokkal, de ha Walaki, vagy inkább Walakiket olyannyira megvert a sors, hogy már segedelmet sem mernek elfogadni fenntartások nélkül, akkor az ÉÉN jobbító szándékom elvész, a primitív megoldásaimban.
Mert akik még a dícséretet is kétkedéssel fogadják, na, Ők a legnehezebb falatok.
ÉÉN szeretnék, mindenkinek által adolni a bennem lakozó szeretetből, és féltésből, de ez sokkal nehezebb feladat, mint mögbírkóddzani a különböző féle ostoba kritikákkal.
Nesztek, még egy vita indító, bár nem volt szándékos...
És ide a végére kívánkozik a sommázás.
Abban szerencsére minden résztvevő, mármint a kinyílvánításokban résztvevő megegyezett, hogy nem az a fontos, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja.
No, ezeket meg ÉÉN mondtam.
Úgy legyen.
ÁÁÁMen.
Pusza: A tanulatlan, de legalább ösztönös, és nem félénk Matula
U.I.: Isten neki fakereszt!
Most aztán hadd gyűjjön, aminek gyünnie kőő!
