LÁTKÉP
Kezében póráz, kutya a végén,
Így ballagnak ők, egymás mellett békén.
Csóvál a kutya, mosolyog az ember,
Észre sem veszi, egy gödör mellett ment el!
Nézem őket, e furcsa, ritka párost,
Együtt járják ezt a poros öreg várost.
Vigyáz a kutya, gondos a gazda,
Együtt a célig, egyet akarva.
Csendül a csengő, utat keresve,
Szétnyílik a tömeg, helyet engedve.
Hűség és szolgálat gondos kezekben,
Néha egy-egy könnycsepp féltő szemekben.
A kutyának játék, az embernek élet,
A barát mutatja meg, hogy a gazda hova léphet.
Nézem őket, ahogy ballagnak a járdán,
S felsejlik bennem, mi az, ami vár rám!
