Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Lápi Réém álom

Már megint rosszat álmodtam.
Valószínűleg betett az estélli megerjedt szőlő bambi.
A szupernagyi felvetette, hogy legyen egy zarándoklás a még régi helyén álló József Attila szoborhoz, feltehetően egy kis közös virrasztással egybekötve.
Ehhez rögvest csatlakozott Orli Méri, ami az azonnali szervezés megkezdését igényelte, hiszen ez már tömeg megmozdulás.
Hát belegondoltam, hogy hogyan is nézne ki ez a történet kicsit lápi megvilágításban.
Első lépésben megkérnénk az engedélyt a csoportosuláshoz, amit a rendőrség visszakézből elutasítana, mondván hogy indokolatlanul nagy forgalom korlátozásokat igényelne, és különben is teljesen mindegy, hogy mikor is lenne a talcsi, aznap nagyon fontos kormánypárti gyűlés is lenne, bárhol is, de pont ugyan ott, és azt már gyök 12321 éve bejelentették.
Dehát Várkapitány Urunk bevetné személyes kapcsolatrendszerét, és mégis csak meglenne az engedély, arra hivatkozva, hogy ha a buziknak lehet, akkor a vaksiknak is.
Ezt ÉÉN megfejelném egy útvonalengedéllyel, Balatonkeresztúr, és Budapest city között, csak oda.
Visszafelé azért nem, mert azt az utat már egy kényelmes mentőautóban tenném meg, hosszú ujjú ingecskében.
Persze azonnal két féle útvonalat jelölnék meg, hogy belezavarodjanak a bőségbe, és legalább az egyiket engedélyezzék.
Az egyik útvonal az M hetesen vezetne, néhányszáz környékbeli kerekes székessel, akikhez csatlakoznának a Szabad Motorosok is, csupán szolidaritásból kizárólag riga, és verhovina mopedekkel felszerelkezve.
ÉÉN meg mint egyetlen vak, a teljes két sáv, + leállósávban egy előre meg nem tervezett színusz görbe mentén haladnék, és mint egy jófajta dodzsem, ütném ki sorstársaim bármelyikét.
Óránként tartanánk egy kis pihenőt, amikor is a felgyülemlett autósokat elengednénk.
A konvojt követné néhány mentőautó, egy kamionnyi bicikli szerelő,és egy lajtos kocsi, szigorúan tiszta házi borral feltöltve.
Ételre nem kell gondolni, hiszen a megemlékezéssel kapcsolatos felajánlásban már eleve szerepelt a teljes út alatti léböjt kúra.
De hogy idézzem Nagy Ferót is, "Ami befolyiiik, az rögtön kifolyiiik," tehát követne minket 10 autónyi Toy-toy mobil klotyó is.
A balhé kedvért csatlakozna hozzánk néhány 100 motoros sárkány is, az őket vigyázó rendőrségi, és mentő helikópáterek gyűrűjében.
Sőt!
Agyhúgykövi Tarlós mesteretek azonnal beindítaná az akciót kísérő felhajtást kihasználva, az ötös metrót is, ami a Lápi metró nevet kapná, s mint ilyen a szürke színt viselné, és a két végállomás Balatonkeresztúr, kölcsey u. 4, és a Kalef, (vidékiek, és fiatalok kedvért el kell mondani, hogy ez a régi, új nevén Szél Kálmán tér, vagyis a Moszkva tér régi beceneve,) lenne.
A fúrópajzsok egyszerre indulnának a dili futammal, és mindenki meglepetésére, egyszerre is érkeznének meg.
Ilyen remek szervezés mellett az út alig tartana 3, maximum 4 napig.
A másik lehetőség a régi hetes út lenne.
Itt településenként lenne egy kis megemlékezés, természetesen kajálással, és piállással egybekötve.
Ezen az útvonalon csatlakozhatnának a lovasok, és a lovas szekerek is.
Megállnánk a leégett fenyvesi Paprika csárdánál, gyűjtést rendezve az újáépítéshez, meglátogatnánk a fonyódi kolbász fesztivált, Bogláron felújítanánk az Atomium gömböt, elidőznénk az útmenti nagycirkusznál is.
Természetesen meglátogatnánk a szárszói szanatóriumot is, és páran pusztán a megemlékezés kedvért a vonat alá is ugranának.
Beugranánk a zamárdi Balatonfesztre is, és Siófokon is meglátogatnánk Palik Lacit, Marsi Anikót, és a kis Vilit is.
Lepsénynél megszámolnánk azokat, akik még megvótak.
Fehérvárnál a Náncsi látna minket koronázási városhoz illő fejedelmi lakomával, Gárdonynál meg pancsiznánk egyet, a Pákozdi csata emlékére.
Érdnél leválnának rólunk a Szuper Marathonosok, akik a rendezvény kedvéért Hegyeshalom után Zalaegerszegnek vették útjukat, majd a Lápon csatlakoztak hozzánk, és a mi szélárnyékunkban futottak mindez ideig.
Innen már csak egy ugrás a Sugár, akarom mondani, a végcél.
Útközben végig aláírást gyűjtenénk, akármiért is.
Egyszer csak majd jó lesz valamire.
Vakok tanúk nélkül is aláírhatnának.
Ez az útvonal, igaz, hogy kicsit tovább tartana, mondjuk úgy vagy fél évig, de mennyivel izgalmasabb, és még mennyi eddig meg nem említett programmal lehetne bővíteni.
A vissza utat, most is a Marcali kórház pszihiátriai osztálya finanszírozná, egy kis utókezelés érdekében.
Aztán, már kezdhetnénk is az egészet előről, hogy az új helyén is adózhassunk nagy tisztelettel a költő óriás előtt.
Ötleteim már vannak is.
Mondjuk, Fészkesfehérvárnál elkanyarodhatnánk Dunaújváros felé, és onnan meg úszva haladnánk a Dunán ár ellen.
Micsoda buli lenne.
És még forgalmi akadályt sem képeznénk, mert a rakománnyal teli uszály hajóknak sem jelentenénk torlaszt, hiszen egyszerűen csak át haladnának felettünk.
...
Nem akarnám tovább ragozni, inkább visszaaludnék még picit.

doboz alja
oldal alja