Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Lápi buli

Sziasztok Széplelkűek!

Hát akkor kezdjük az elején.
1958 Szeptemberében a Drága Jó Szüleimnek volt egy jó estéjük...
Na itt ugorgyunk egy kicsit az időben.
2009-ben Kata lányom kiutazott az nagy büdös Ámerikába.
Ebben az évben pattant a Szempont listán egy remeknek ígérkező ötlet, a Balaton partján.
Ha már Balcsi, és ha buli, akkor legyen nálam.
Úgy is lett, és buliztunk egy irgalmatlan nagyot.
Aztán teltek múltak az évek, egyesek mindenki mással összevesztek, mások meg jóba lettek egymással, mindenesetre buli azért nem volt.
Aztán tavaly kitaláltam, hogy mégis csak bulizni kellene.
Talán azért, mert közben átépíttettem a kecót, talán azért, mert dicsekedni akartam a lábatlanságommal, vagy talán mert csak.
Lényeg a lényeg, a buli létre jött, és a visszaemlékezéseket elővéve, állíthatom, hogy pattant a buli.
Akkor még úgy búcsúztam, hogy:
- "Találkozunk 2015-ben."
És ezzel a mondatommal mindenkit jóóól becsaptam, mint Sándor György az ajtót.
Csak hát már karácsonykor társaság hiányom volt, és megkérdeztem Ágnest, hogy:
- Mehet egy új buli?
A válaszra sokat kellett várni, hiszen a mi anyagi helyzetünk sem volt rózsás, hát még januárban, amikor a kedves feleségem fizetését mintegy 25%-kal megkurtították.
Választásként felajánlották, hogy fel is út, le is út.
Választottunk.
Aztán húsvétra már kitisztult, hogy ügyes szervezzéssel, meg tudjuk oldani.
Akkor jelentettem be Nektek is, hogy szabad a pálya.
Itthon össze ült a családi kupaktanács, és kitaláltuk a részleteket is.
Onnan kezdve majdnem minden héten vettünk valamit, és gyűjtögettük a hozzávalókat.
Közben megkerestem a barátaimat itt a faluban, és mindenkitől kunyeráltam valami ingyenes szolgáltatást.
A résztvevők mennyiségi, és névszerinti alakulásáról mindenki mindent tudott, hiszen ezek a dolgok nyíltan, a listán zajlottak.
Ezért is merem leírni névszerint, azokat, akik vissza mondták.
Azt előre kell bocsátanom, hogy mindőjüknek igen nyomós oka volt a lemondásra, és mindegyikük nagyon sajnálja, hogy nem ért ide.
Első kedvencem, az ÉÉN kis Fruska Grófnőm, és legkedvesebb férje, Imre, valamint a lista egyik kis zenei zsenije, a Mini Forest.
Nekem nagyon fájt elengedni Őket, hiszen a listáról megismert írásai olyan emberről, és lélekről tanúskodnak, akit mindenképpen szeretnék megismerni.
Lemondta továbbá dr. Miskei Anikó, akit a munkája szólított el közűlünk, és a mi saját bejáratú Angol tanár nénink, Huszár Gabóca, és az ÉÉN egyetlen szerelmem, Sziporka Szívem is.
Ők ketten fájdalmas családi gondok között vergődnek.
Remélem, mindkét családban mihamarébb rendbe jönnek a dolgok.
Cserébe sok új emberkét ismerhettünk meg.
Lásd:
- Gyurka Annáék, gyermekeivel, vagy a Döme Livi, aki báár ott van a listán, de annyira csöndes teremtés, hogy eddig alig-alig hallatott magáról.
A Farkas Pityust, akit a Magdi pisiltetett meg, Hihihi, Már régről ismertük, de a listán nincs jelen, tehát sokaknak új arc volt.
Ebbe a sorba tartozik zeneszerető barátom is, a Tóth Janó, alias Bunbi uram, aki nem annyira zenész, mint inkább hangszer tulajdonos, de szívből nem tud klimpírozni, és ezért tud sokkal jobban szórakoztatni némelyik profinál.
És ezt a sort gazdagította Bernhardt Józsi barátunk, aki csak a mi, és a babája kedvéért repült át a félelmetes La Manche csatornán, és persze, hogy végre szembe dícsérhessétek, a remek költeményeiért.
Aztán egy kicsit elgaloppíroztam magam az idővel, és sajnos az Ő verseinek felolvasása maradt el.
Persze, ennek több oka is volt, az egyik, hogy Sziporka nem tudott megjelenni, pedig Ő aztán gyönyörűen betanulta Józsi költeményeit, a másik ok meg az volt, hogy bár Ági is megtanulta szépen felolvasni, Őt viszont a vonat indulása akadályozta meg abban, hogy örömöt szerezzen nekünk.
De szent fogadással ígérem, hogy vagy egyikük, vagy másikuk, esetleg mindkettejük fel fogja mondani gépre, és akkor majd megríkatlak velük Titeket is.
Hogy vissza térjek a résztvevőkre, természetesen a listán is sokan vagyunk, akik csak szóban, Cápa Gáborunk hangján ismertük egymást.
Eddig a napig.
Aztán itt jól össze-vissza ölelgettük, puszilgattuk egymást.
Azt mondják az okosok, hogy napi 12 ölelés kell ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.
Szombaton ÉÉN előre bebiztosítottam az elkövetkezendő 1 évi boldogságomat.
Szóval, szerdán még átlagos napot tudhattam magam mögött, kivéve, hogy Joe gépe földet ért, és a kedvese boldogan vitte haza magához.
Aztán péntek hajnali fél 9-re Ági kiállt a megadott címre, és hármasban, Kata lányommal, életük kockáztatásával elindultak a Lápra.
Meg is érkeztek, annak rendje, és módja szerint.
Ágnes, Katával azonnal tova is robogott a marcali Tecsóba, a hiányokat pótolni.
A Koloncot meg ott hagyták nekem.:D:D:D
Kezdődött az ölelgetés.
Majd elkezdtünk dumálni, ami duma folyamot időnként valamiért meg-meg szaggattunk.
Azért vasárnap estig a nagyon fontos dolgokat sikerült egyeztetnünk...
Közben ugyan szombaton ááállandóan félbe szakítottak minket mindenféle emberkék, de ez még a bocsánatos bűnök kategóriája volt.
Péntek délután megérkezett Borika, és Lacus.
Őket felkergettük a hegyre, a pincéhez, hogy lopják el az asztalokat a Balla Gyuritól.
Estére megrakta Kata a tüzet, és elkezdtünk grillezni minden félét.
Volt ott pácolt tarja, amihez a pácot Kata készítette el, még délelőtt, meg pár csirke comb, a Lidl-es gyári páccal, egy halom zöldség, úgy is mint Padli János, cukkíni, ujjnyi hagyma karikák, előfőzött csöves kukorica, amit még jól át is pirítottunk a parázson, krumpli szeletek,sajttal töltött TV paprika, parapicsa,és még sokan mások, amiknek sajnos teljesen egyforma füst ízük volt.
Bocs, most hazudtam egy ordenárét.
Negyed 11-kor megérkezett a maradék is, mármint Annácskám, és a Zsófi barátnőcije.
Ő rá leginkább úgy emlékezhettek, hogy az a kiccsaj, aki megállás nélkül beszélt, és hangosan kacagott...
Amikor, már úgy éjfél tájban alig volt mit zabálni, rázendített a vihar is.
Fél percen belül minden bent volt a konyhában, mármint a kaja maradékok, az emberek további 5 perc múlva már ordítva horkoltak az ágyukban.
Szombat reggel már fél 6 körül kaptam az első leveleket, telefonokat, és skype-okat, hogy ki hol van, mit csinál, kivel, és miért.:D:D:D
Na már most egyszerre dobtam ki az ágyból az egész sereget, hogy tényleg minden rendben legyen az érkezésre, mindenki szépen, tisztán, nem annyira büdösen fogadhathasson Titeket.
Mindenki megpróbált megreggelizni, ami nekem ment a legnehezebben, pedig nekem mindent oda tettek a kezem alá, csak a telefon, meg az elején még a skype is ordibált velem.
Aztán háromnegyed 10-kor beestek a Bunbiék, a Jutival.
Elsőként érkeztek, és utolsóként távoztak.
Lacus segedelmével azonnal igába állították a klimpírt, és be is röffentették.
De még ezt megelőzően befutottak Kutakék is.
Majáék azonnal beálltak az előkészületekbe.
Maja szokás szerint készítette a falatkákat, Sanyi meg szakmányba főzte a kávét, a saját főzőjükön.
Ekkor kérdezték meg a lányocskáim, hogy mikor is érkezik a külön vonat?
Mondottam, hogy 10 óra 08 pereckorty.
Ők meg kámfort játszottak, és eltűntek.
Mire felocsúdtam, már be is vonult a pszihiátriai különítmény.
Mire is alapozom ezt a mondatomat?
Megsúgom.
Még az előkészítés során egy levélkémben véletlenül elsütöttem azt az ostoba poént, hogy olyan hangosan óbégatva érkezzetek meg, hogy az egész falu tudjon rólatok.
Így történt.
Már a keszeg utcáról hallható volt az "Itt van újra a nagy csapat" kezdetű Illés nóta.
Ezt meghallván a Bunbi Úr is azonnal rágyújtott a nótára, mármint a szintije segedelmével.
Ebből aztán jelentős kakofónia alakult ki, mert az érkezők nem pont ugyanabban a hangfekvésben, és nem teljesen ugyan abban a ritmusban vonyítottak.
Hihihi.
Bááár?
Ez a csapatot nem gátolta semmiben.
Ők ugyan is voltak vagy 12-en, és mindannyian más-más ritmusban, és hangnemben óbégattak.
Pár perccel a nagy érkezés után kezdődött a pornó.
Villámos gyorsasággal össze-visznya köpködtük egymást, puszilkodás címén.
Ezek után jött a tapizás...
ÉÉN ezzel egyidőben begyűjtöttem pár évre való ölelgetést is.
Miután korra, és nemre való tekintet nélkül mindenkit jól letapiztam, Ági megelégelte a körülöttem kotkodácsoló tyukicákat, és mindenkit kiterelt a fűre.
Mire előkerültek a cipős dobozok, és mindenféle csodácskákat hoztatok, megint eltelt egy kis idő, és már rohanni kellett a Gyurka Anna féle különítményért.
A melósok fele ki is tolta a bringát a vasútállomásra, a másik fele már a borgácsban rotyogtatta a silót.
Közben zene, tánci-tánci, kiabálás, nevetgélés,ugratás, meg minden, ami kell a jó kedvhez.
Megérkeztek Annáék is.
Végre, Neki is bemutatkozhattam személyesen, Majd Ők is belevetették magukat a forgatagba.
Forgatag?
Nem.
Forgatókönyv.
Bár ilyet nem írtunk előre, és az alakulásáról meg már az előttem írók értekeztek, annyit még is el kell mondanom, hogy ha vér profikkal előre megterveztettem volna, ennél jobban az sem sikerülhetett volna.
Sőőt!
Így viszont baromian jó volt minden.
Erről jut eszembe!
Walaki felvetette, hogy lesz-é Video.
Igen, van.
Két kamera is forgott.
Egy felöl a Bunbi Úr kamerája, ami egy fél profi szerkezet, és cserébe többen is nyomorgatták, szeretgették, másfelöl meg a Lacus magas amatőr szintű kamerája.
Ami a felvételek érdekessége, hogy a Lacus mozijai leginkább a spontán, vagy leszervezett műsorokat rögzítették, a Bunbié meg az embereket, arcokat, és a legfontosabb, hogy a pillanatnyi érzéseket, örömöket örökítették meg.
Így a két anyag tökéletesen kiegészíti egymást.
Nem is vagyok hajlandó összébb vágni a részeket.
Ezek így lettek rögzítve, és ettől hitelesek.
Van köztük állókép is, de szerintem a gyengén látók még ezeket is élvezni fogják.
Az egész cuccosnak egyetlen hibája van, hogy majd 6 GB.
Ezt a mennyiséget sajnos csak 4 részletben fogom tudni átküldeni Nektek.
Még ma felteszem az első részt, és holnap éjjel fogom csak levenni, és szerda reggelre már a második partíció lesz elérhető.
A teljes anyag így úgy 1 hét alatt lesz beszerezhető.
Azonban!
Mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy csak mind a 4 rész beszerzése után tessék kibontani, mert ha csak egyet csomagolsz ki, akkor el tud tévedni a géped, és nem csak hogy azt a részt nem fogod látni, hanem még szakembert is hívhatsz, aki mégegyszer újra tudja indítani hibamentesen a biciklidet.
Tehát tessék türelmesen egy külön mappát nyitni ennek az anyagnak, és ott gyűjtögetni, majd egyszerre kibontani.
Ezután már biztonságosan fogyasztható.
Címeket, neveket nem adtam a fájloknak, csak a kamerák által adott sorszámokat hagytam meg.
Látóknak mondom, hogy legalábbis a Bunbi kamerája feliratozza a fájlokat, tehát az időrendiség ilyen módon is ellenőrözhető.
A videókon kívül csatolom még az anyaghoz, azt a mintegy 150 txt fájlokat is, ami az előkészületek listás, és listán kívüli levelezésem volt veletek.
Ebbe bele tettem már azokat a zöngéket is, amik már a buli visszhangjai.
Megtalálhatók még az elhangzott versek is, természetesen azok az mp3 fájlok, amit itt is lejátszottunk.
Na már most, sajnos a Joe verseire nem jutott idő, pedig az egyiket még a Sziporka olvassa föl, a másik kettőt meg Ágnes asszony prezentálta volna, élő, egyenes adásban.
Majd egy-két héten belül ezek is fel fognak kerülni a listára, hallgatható formában.
Érdemes addig is elolvasni közülük az Attila balladáját, ami a Nagypapy életének hiteles története, egy költő óriás átiratában.
Akkor folytatom a szombatot.
Nagy nehezen sikerült elérni mindenkinek a vonatját, és amíg a csacsika család elintegette a plebszet, addig a krém már össze pakolt mindent, és már az autósok is készen álltak, hogy rálépjenek a távozás hímvesszejére.
Na itt kezdett az időjárás elkomorodni, de olyan balatonosan hirtelen, hogy mire Kutakék, és Bunbiék is beültek a kocsiba, már le is szakadt az ég.
Könnyes búcsú, és végre már megint csak 8-an maradtunk.
A gyerekek még készültek bemenni a faluba mulatkázni, de sajnos nekik se volt kedvük szarrá ázni.
Nem indultak, csak órákkal később.
Viszont annyira megizzadtak, hogy mindahányan, kivonultak a szakadó esőbe.
ÉÉN meg megkínáltam Őket mindenféle tusfürdőkkel.:D:D:D
Erre Áginak feltűnt, hogy nem tudom kiadni a cuccost, mert..., és elvette tőlem, majd Ő is kiállt az esőre tusolni.
Miután néhány perc múlva, kellően lehűlve bejöttek, nem maradt más hátra, minthogy a kapott italkülönlegességeket, egyenként, kellően tempósan megkóstoljuk.
A hangulat kezdett magasra hágni.
Ági, Joe, meg ÉÉN meg kezdtünk teljesen szétesni.
Le is feküdtünk.
A fiatalok állítólag hajnali 5 körül érkeztek haza.
A másnapi, akarom mondani, a vasárnapi ébredés meg úgy nézett ki, hogy mi, vének, mondom ezt a mindössze 39 éves Joe-ra is, Hihihi,
Már hajnali 8-kor föl ébredtünk.
Ekkor Ági a Lacusékat betessékelte az Ő szobájába, hogy zárják magukra az ajtót, és aludozzanak még pár órácskát.
Mikor végre elvackolták magukat, Lacusomnak kipattant a szeméből az álom, és rimánkodva kérdezte, hogy hányóra van?
Mert Ő volt az egyetlen, akinek eszébe jutott, hogy a padokat, és asztalokat fél 10-re vissza kell lábítani a présházhoz.
Mi meg már előre röhögtünk, hogy a 20 évesek hogy fognak örülni a műsoron kívüli ébresztésért.
Meg is volt a duzzogás, morgolódás, anyázás.
Azért szerencsére a Zsófiban volt annyi betyár becsület, hogy bevállalta a pakolást.
Mondjuk az egész lezajlott mintegy 30 perc alatt, de utána már nem volt kedvük visszafeküdni.
Inkább kipiszkálták a többieket is, a vonzó meleg ágyikóból.
Így már hajnali 11-kor elkezdte az ifjúság a reggelizést.
Aztán kezdődött a nagytakarítás, mosogatás, mosás, és az ebéd készítés, ami nem volt más, mint az a híres, hírhedt Horváth féle lecsó.
Délután 4-kor meg is ebédeltünk, majd a többiek elhurcolták a Jóe-t a vízre.
Előre megmondtam Neki, hogy ha nem hajlandó tusolni, akkor a Balcsiban lesz kitisztítva, természetesen mángorlófán.:D:D:D
Majd mintegy fél 7körül elkezdtek bepakolni a kocsikba, és fél 8-kor már egyedül voltam.
Még egy órácskát üdögéltem mozdulatlanul, és fortyogott bennem az elmúlt hétvége.
Aztán lefürödtem, még mindig kábultan, de nem az alkoholtól, és halkan bebújtam a takaróm alá, hogy meg ne zavarjam a néma csöndet, amiben már csak az elnyugvó madarak csivitelése hallatszott.
Ma hajnalig teljesen mozdulatlanul aludtam, álomtalan mélységben.
Majd felébredtem, átnéztem a villany sajtót, és megszültem Nektek ezt a levélkét.
Még ma küldeni fogom az első részt is.

Pusza: Na nem a könnyező Pálma, hanem a könnyező Matula.
Ezek persze csak a mérhetetlen öröm könnyei.

U.I.: És majd elfelejtettem megköszönni, mert nem jöhetett volna létre ez a produkció, ha nincs a Kedves Feleségem, azok a csudálatosan szolgálatkész fiatalok, akik az egész hétvégéjüket, és néha még a vérüket is áldozták Apukájuk jókedvéért, és persze, ha nem vagytok Ti, akikért érdemes volt ennyit fáradozni, mert igazán jól éreztétek magatokat.
Mégegyszer köszönöm Mindannyiatoknak ezt a bulit, és ha gondoljátok, akkor jövőre, Veletek, ugyan itt!

 

doboz alja
oldal alja