Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Spindler Mariann .

Hát sziasztok Várnép!
Bocs tegnap már nem tudtam beszámolni csodás napunkról, mert hát hajnaltól
estig talpon voltam, így 8 körüli Fehérvárra érkezésünk után várkapitányunk
karjaiban ki kellett pihennem a fáradalmakat.
Pedig már a vonaton lefirkantottam pár rímet a találkozóról. Aztán, hogy
Méry csodaklassz köszöntőjét olvastam, az újévről is jöttek a rímek.
Mindent megosztok Veletek, szép sorban.
Tegnap Matula nem tudott elszökni előlünk, így végre összejött a randi. 10
után kicsivel érkeztünk Fehérvárról, Várkapitány urunk hegyi serpaként
felszerelve málhával, és én is egy közepes zsákkal. Annyira jól
megszerveztük a dolgot, mindenki ugyanazon étkekkel, itókákkal készült. Én
egy kis rakott karfiollal, fasírttal, rántott pipi cicivel, ubisalival,
borsólevessel, mézeskaláccsal, gyümölccsel, vörösborral,
pezsgővel próbáltam színesíteni a palettát, de nem tudtuk végigenni a menüt.
Az ebédlőasztal szaloncukorral, nápolyival, burgonyaszirmokkal, volt szépen
telepakolva, gyönyörű karácsonyfa társaságában, és három, jól halljátok
három hűtő is roskadozott a kajákkal, itókákkal. Matula leírta az étkezést,
de nem említette a kávét. Amit ő vezényelt, hogy is szeretné, hogy
elkészítsem. Íme a recept:
3 teáskanál instant kakaó, két édeske, egy adag forró, kotyogóban lassan
főtt kávé, 1dl tej, 2 gombóc sztracsi fagyi, ja és Matulának 3-5 cl. vodka.
Ezután pihegés, pezsgőzés Matulának és nekem, Attila pedig birtokba vette a
számítógépet, hogy kicsit kreatívabbá tegye Matulát. A gép két hangon is
bugyogott, mi Matulával jókat derülve társalogtunk a pamlagon, gondolva
Attila úgysem hallja, de valami módon az egyik füle kinntragadt, mert bele
tudott szólni a társalgásba időnként.
Csudaklassz nap volt! Ha nem lenne mára elfoglaltságunk, biz ott maradtunk
volna, amit Matula igen szorgalmazott.
No majd legközelebb. Azt azonban le kell írnom, reggel még azt hittem, nem
fogjuk kitölteni az időt a 17.51-kor induló vonatig, mert Matula elfárad,
mert én elérzékenyülök, mert két vaksi hapsi már sok lesz nekem, aztán úgy
elrepült az idő, hogy szinte rohannunk kellett a vasútra. Bizony, még a
nekünk szánt ajándék is ott maradt a fa alatt, amit Matula észrevett
röviddel a távozásunk után, és megpróbált visszacsábítani, persze
Várkapitány urunk nélkül. Fájó szívvel vissza kellet utasítanom, és hamarosan
jött is a vonat.
A vonaton megszületett az alábbi pársoros:

Lápi találka.

 

Egy, csak egy legény volt
S ő is csak egy talpon a lápon,
Nem futott elénk, mégis
Jó volt látnom.

Rövid a haja, borostás az álla,
S tényleg hiányzik a jobb lába.
Alig ismertem rá, úgy megvékonyult,
Erős karjával a keretért nyúlt.

Hála Istennek a kedve a régi,
Sokat viccelődött, öröm volt nézni.
Ettünk, ittunk, jót mulattunk,
Lezártuk az óévet,

Most már Fehérvárról kívánunk
Minden jót Néktek!

 

Szeretettel Náncsi és a még heverésző Várkapitány urunk.

doboz alja
oldal alja