Lefler Jánoshoz
Szépen dalol az a madár,
kinek párja mellette áll.
De akié van fogságban,
búsan cserreg egymagában.
Az az ember könnyen beszél,
kinek társa mellette él.
Akié jutott kórházba,
szomorkodik csak magában.
epilógus:
Neked írtam, de dőre,
hogy kissé okulj belőle!
Ne nevesd ki a barátod,
ha most sokszor sírni látod!
