Lék horgászat.
Tegnap már megint alig esett itt a hó.
A srevizavé szomszéd el is határozta, hogy ismét hódol régi szenvedélyének, és kimegy a jégre pecázni.
Meg is beszélte a Lalival, a kőművész bácsival, hogy hajnali 5-kor taliznak a kőgát végénél.
A Zolcsi nyuggerként néha dolgozik, ha meg épp nincs munka, akkor otthon unatkozik.
Végzettségét tekintve vendéglátós.
Aktív idejében korcsmárnok volt, majd amikor nyögdíjba vonult, akkor letette a fegyveres vagyonőri vizsgát is.
Nyáron valamelyik szezonális búfelejtőben volt pultos, télen meg amikor hívták, akkor pénzt kísért.
Nem is rossz nyugdíjkiegészítés.
A Lali, kőművész lévén, télen nem igazán tud dolgozni, ezért ért rá annyira.
A jégtől nem kellett tartaniuk, hiszen a -15, -20°-okban legalább 20 cm-esre hízott.
Fogták a spec felszerelést, a kiscsákányt, az egész cuccost felpakolták két méretesebb fakutyára, és besétáltak vagy 100 méternyit a befagyott tavon.
Ott aztán kivágtak egy kb. 1 négyzetméteres léket, és jól betakarózva leültek a fakutyákra, és lógattak.
...
És lógattak.
...
És lógattak.
Szerencséjük is volt, jelentős fogást produkáltak néhány óra alatt.
Délelőtt 10 körül már be is jelentkeztek nálam, hogy nekem van 15 l-es borgácsom, és szívesen feldolgoznák a hal hullákat, egy kis leveskének, és egyebeknek.
Úgy is lett.
Mire becuccoltak, a beígért hó is elkezdett hullani.
Bár az kis túlzás, hogy hó, meg hogy hullani, hiszen ez csak egy kis porhó volt, és inkább vízszintesen fújta a Magdi.
mármint a Széll.
De ez a kis apró malőr senkit sem hozott zavarba.
Először kibántak a tetemekkel.
Közben elmesélték, hogy nem sokmindent fogtak, csak 1 10 kilós amúrt, 1 4 és fél kilós tükör pontyot, két angolnát, 1 nyurga pontyot, egy süllőt, és vagy 25-30 db kárászt, keszeget, és dévért.
Mondom:
- JÉÉÉZusom!
Ez iszonyat mennyiség.
Mire Ők szerényen csak ennyit válaszoltak:
- Már nagyon átfáztunk ebben a nagy szélben, ezért hamarabb be kellett jönnünk.
Bravó!
Ezekszerint ha még maradnak egy-két órácskát, akkor talán még Nesszyt is kifogják.
No de lássuk a medvét.
Akarom mondani, a halászlét.
Szépen neki is állnak a pucolásnak, belezésnek, és szeletelésnek.
Közben megérkezik a Gyuszi szomszéd is.
Látja ám a nagy munkát, és elhatározza, hogy Ő is átjön besegíteni.
De előbb hazaugrik egy kicsit.
5 perc múlva meg is jelent egy liter házi őszibarack pálesszel, és a feleségével, Annával.
Amíg a horgászok aprítják a regiment korpuszt, addig Gyuszi elkészíti az ideiglenes tűzrakót.
Sajnos elég jelentős szél fúj, ezért meg kell védeni a tüzet.
Az építkezésből maradt egy pár B 30-as block tégla. Ezekkel rakja körbe a tüzet, és már nem is érdekes a szél.
Rögvest neki is áll fát hasogatni, majd lángra lobbantja a jövendő hőforrást.
Jómagam úgy gondoltam, ez a kerti tevékenység nem igazán invalídusoknak való,de a lakásban hasznossá tudom tenni magam.
Elő is készítettem akupicákat, és a forraltbornak valót.
Ettől kezdve ÉÉN aztán kínálgattam kellő sűrűséggel az éltető nedűket.
Persze ennyi döglött tetemből irdatlan mennyiségű halászlé lenne, ezért az amúrt megtisztítva, felszeletelve lefagyasztották.
A süllő, és a nyurga is a fagyasztóban landolt.
A kígyóhhalakat az Anna megpörkölte második fogásnak, amihez ÉÉN kevertem a nokedlit.
Az apró halakból, és az egyéb maradványokból készült a paszírozott hallé alap, és a potykát főzték bele szeletben.
A bontásból származó hulladékot, beleket, stb, beraktuk egy tepsibe, és kitettük a macskáknak.
Ezek a dögök, akik egyébként véresre karmolják egymást, most, a hidegben, amikor nehéz rendes kajához jutni, most gyönyörűen falatoztak egy tálból, vagy 8-an, 10-en.
Korra, nemre, bőr, akarom mondani szőr színre való tekintet nélkül.
Kisebb marakodások azért voltak, mert a halmáj, és az angolna héjja, úgy látszik extra csemegének számított.
De a Lali feltalálta magát, elvette a marakodó cicusok közül a kígyóbőrt, és felkarikázta.
Mivel már nem volt miért küzdeni, el is ült a csete-paté.
Aki ugyanis nem tudná, a kígyóhalat úgy tisztítjuk meg, hogy a kopoltyúnál körbe vágjuk a bűrkét, és két kombinált fogó segedelmével hátra felé egyben nyúzzuk le az ehetetlen külső borítót.
Na ezt kellett később felkarikázni.
Anna mindeközben előkészítette az adalékanyagokat.
Meghámozott vagy 3 kiló vöröshangyát, egy fej fokhangyát, és egyebek.
ÉÉN addig összeszereltem a villanyos húsdarálót, és ledaráltam a kommunista hangyát.
Sőt, még egy kis mangalica szalonnát is fölkockáztam.
A borgácsban elindult a léalap főzése, a konyhában meg erőst fogyott a cefre.
Persze Anna azért szorgalmasan ténykedett az angolnák pörköltté válásán.
Teltek az órák.
A macsok már-már szétszéledtek, amikor megkezdődött a paszírozás.
A megmaradt rözmét ugyanis ismét közre adták a fiúk.
Ebből már kevesebb fogyott, hiszen a szőrcsomók már jól laktak a belsőséggel.
De sebaj Tóbiás!
ÉÉN a paszírozványt adagokban zacskóztam, és lefagyasztottam, macskakajának.
Fogtok ti még ennek örülni később!
Amíg a leves rotyogott, addig a megmaradt hagymadarálmányt besózták, megborsozták, és a potyka szeleteket jó vastagon bekenték vele.
Majd, amikor a lé elkészült, ezeket a hagymás szeleteket bele tették a löttybe, és pár perc alatt ezt is belefőzték.
Ettől a hagymás kenőcstől olyan remek íze lett a lének, hogy az valami fennséges volt.
Csak ekkor mertem elárulni, hogy ÉÉN igazábol nem szeretem a halat, úgyhogy csak egy kis lét kérek üresen.
Ettől azonnal kiderült, hogy ezt az irdatlan mennyiséget ki fogja elfogyasztani.
A fiúk ki is találták, hogy akkor tegyünk eleget a tv, rádió felhívásainak, és figyeljünk oda a környezetünkben lakó rászoruló vénekre.
A Zolcsi, és a Gyuszi, a rideg, hideg, hófúvásos végítélet időben, azonnal el is indultak, és az utcánkban lakó 6-8 öreglányt felkeresték, és mindegyiktől hoztak 1-1 edényt.
Meg is merték mindegyiket, a seregből organizált, fél literes merőkanalammal, kapott mindenki egy szelet halat, és szét hordták a Banyáknak.
Már az is jól esett, hogy kicsit jótékonykodtunk, hát még az, hogy mennyire hálásak voltak, a friss ételért.
Nem igazán szorultak rá, csak mindegyik egyedül él, és jól esett Nekik az odafigyelés, a gondoskodás, és a pár keresetlen szó.
Mikor visszaértek, neki ültünk az öreg Csorának, aki jól meg volt halva.
Merthogy az estebéd halvacsora volt.
Még ÉÉN is megkóstoltam a kígyóhalat, mert állítólag neki nem van szálkája.
Nanáá, hogy az enyémnek volt.
Továbbra sem szeretem a halat.
Elfogyott a vacsi, a pálesz is, a hahóesés is elállt, és még egy jót beszélgettünk is a meleg lakásban, némi böfike mellett.
Amialatt mi, alfahímek megváltottuk a világot, Anna szerényen ugyan, de nagyon lelkesen elmosogatott mindent, és a helyükre is pakolta az edényeket.
Miután mindenki haza ballagott, ÉÉN megszabadultam a füstölt halszagú ruházatomtól, és egy fél órácskát áztattam magam a forró tus alatt.
Majd úgy 7 óra felé lefeküdtem, és Mircikével édes egyetértésben elaludtam. Egész mostig húztam a lóbört, köszönhetően az egésznapi mozgolódásnak, és annak a kis pálesznek.
Kellemes, izgalmas, mozgalmas nap volt.
