Lelki szemek
Nem látlak ugyan, ám tudom, hogy létezel,
Ismerem kiléted lelki szemeimmel,
Mikor szép gondolatok szállnak szívemből
És írom soraim nemes érzelmekről.
Kimúlófélben már testi szemem fénye,
De nem jő el soha lelkem sötétsége,
Mert égi világosság lakozik bennem,
Amely örök fénnyel borítja el szívem.
E fény ad nekem mindent, mit más nem adhat
S lerombol előttem minden gátló falat,
Amelyek gátjai jóra törekvésnek,
Megtörik rajtuk az elgyengülő lélek.
Sorstársaim felé áradjon el a fény,
Ne múljék belőlük semmiféle remény!
Sugárzó hatalma adjon nekik erőt,
Kilátástalanságban reményteremtőt!
Mert van a világon mindennél erősebb,
Nem állhat mihozzánk semmi sem közelebb,
És hatalmasabb a Világmindenségnél,
Számunkra csak Ő a jelen, legvégső cél.
Elérni csak megtisztult lélekkel lehet,
Szívünk legyen oly könnyű, mint a lehellet,
Hiszen közöttünk van az értelem fénye,
Életet olt belénk titokzatos léte.
Miben is rejtőzik titokzatossága?
Nem adja áldását okoskodásokra,
Kedves előtte az alázatos lélek,
Biztos támasza a töredelmes szívnek.
Létének eleme teljes önátadás,
És következménye a józan belátás,
Hogy bizony kell látni lelki szemeinkkel,
Amelyek ragyognak szeretet fényével.
E fény nélkül bizony mi nem létezhetünk,
E fény, ha velünk van, már nincs mitől félnünk,
Mert ez a hit fénye, mely hegyeket mozgat,
És látjuk világánál életutunkat.
Lelki szemünk fénye nem alszik ki soha,
S erőt ad nekünk a legtisztább látásra,
E látható világon fénye túlmutat,
Élhetünk világánál valós álmokat.
2011. október 11.
