Letűnt hang-mágnesek barázdáin
E levelemet ismét történetnek szentelem,
hogy újra izgalmas élményt láttathassak veled,
mely két éve esett meg,
sok mindent megnéztünk, mit nem felejtünk el...
A rádiók történetébe vezettek minket,
bemutatták, régen hogy mondtak híreket,
felidézték 20-30-as éveket, archív felvételeket,
felvillantottak ügyes hangszerkeztési eredményeket.
Alig hogy e sok újat megjegyeztük,
mindjárt új vizekre eveztünk,
hangok, zajok mindenféle részéből,
kézre álló kiállítás lett hamar a térből...
Egy henger került kezünkbe,
széles volt, sima és üreges,
mondták mindjárt: ez a viaszhenger,
koptatta az idő vas foga, még sem őrzött soha felvételt.
Eszembe is jutott róla régi emlék,
12 éves koromban miként hallottam én
rádiónak hullámhosszán e furcsa hangezköz hangját,
huszadik század eleji dallam hangját...
Hangok egymást érve taposták meg peremeiket,
mint folyton ütközők minden csendülésnél koppanva összerezzentek,
alig sejthetőek a dallamhatárok, végződések,
nagy figyelem árán bukkannak elő az összetöredezett szöveg részek.
Mindezt végig sem gondolhattam,
mindjárt új kép villant agyamba,
nagy korong kopogott kezemen,
két tenyerem s ujjaim lapjain sem fért el benne...
Akár egy jókora óriás bakelit lemez,
tűnődtem; miféle fordulat lehet ez,
gyorsan elfújták tévedésemet: Ez lakklemez!
Csodálkoztam, hogy fér meg lakk és lemez egy helyen?
Valami réteg fedi e felületet,
arra hangot azon át rögzítenek,
78-as fordulaton szól, s hozzá nagyobb lejátszó kellett,
a tű helyét rajta fordított módban kereste.
A lejátszást bentről belső vonalról indították,
hangok maradványát a tűhegyek jobb kéz felől kifelé hordják.
Azt nem tudtuk meg, hangsugarát hogyan szórja,
mert nem volt ott ezköz, mi e korongot munkára fogja...
Ezután mindjárt majd megállt az ész kereke:
kézbe vettünk foszladozó cd-lemezeket,
bizony ez már cd, ám esett az rétegekre,
apró, pici szinte foghatatlan sejtekre.
elhalt hámrétegként záporozva hullott a Földre.
Hát ezt meg itt mi lelte?
Gondoltam, ezt se játszák le többet!
Nem bánták, így van ez, hisz ez az első idők cd-lemeze!
Maiaknál vastagabbnak mutatta magát,
de ez csak látszat, gyenge, mint a harmat,
ha el nem szakadna: rétegeit csak lapozgasd!
Másodpercek alatt lehelletnyi lejátszható felület sem marad!
S mindeközben hallgattuk a mesés szavakat,
régi időkről a megformálhatatlan mondatokat,
elbeszéltek afféle nekünk mesebeli hang formátumokat,
azokat képzelet szárnyára ölelhette a gondolat...
Mert belőlük semmit sem mutattak:
de szálltak felénk róluk a szavak:
orsós magnó: 38-as, 76-os fordulat,
rettentő gyors lehet, szédületes másodpercnyi mozdulat!
Mondták róla: széles és hatalmas,
bennem kisebb társaiból képződött felőle homályos gondolat.
Jött féloldalt elejtett mondat:
harcok idején használtak meghatározhatatlan drót-magnókat!
Bennem azóta is csak szó maradt,
nincs még kép, mi eziránt elképzelésre indíthat.
Csak fantázia, ábránd, miként őrzi a hangokat,
így nekünk e szerzet szava kóbor legenda.
E mesebeliséggel zárták a kép s szó áradatot,
elménk fogas kereke újdonság terhe alatt kopogott,
alig győzte önmagába vésni, mit addig felfogott.
Azért, ha ebből megérted, talán az enyém ezúttal jól dolgozott...
Sorok végeztével kívánok neked
mindig nyitott, éles figyelmű lelkületet,
s egy ismeretlen kép elmédre, vagy kezedre téved,
cselekedj, aként, ahogy gondolat, s figyelmed vezet!
2015. október 29.
