Kedves Berci!
Ahogy gazdi szokta mondani ismerőseinek: boldog új évet kívánok! Tudom,
tudom, mi kutyák nem vakkantunk egymásnak ilyesmit, sokkal izgalmasabb
dolgok foglalkoztatnak minket, minthogy jövőre van-e már, vagy tavaly.
Tudtad, hogy amelyik év már elmúlt, az hirtelen tavaly lesz, a jövőre évből
pedig idén lesz és egy másik év lesz majd a jö vőre, ami ezután jön. Fúúú,
elég bonyolultak ezek a kétlábúak!
Most én is nagyon keveset dolgoztam, itthon voltunk Marcsival elég sokat.
Nem bánta és én sem bántam, kell egy kis pihenés. Azoktól a Szilveszteri
durrogásoktól én sem féltem, pedig én nem is vagyok vadászkutya! Gazdi
szerint jó az idegrendszerem és azért nem féltem. Te tudod, hogy mi az?
Annyiszor hallottam már ezt a szót, de Marcsi soha nem magyarázza el. Ahogy
kikövetkeztettem, valami olyasmi lehet, hogy nem félek semmitől és minden
helyzetben nyugodt tudok maradni, illetve csak érdeklődést mutatok olyan
helyzetben is, amelyikben más kutya megijed. Szerintem ez bátorság, de ha ő
mondja, akkor elhiszem, hogy idegrendszernek hívják.
Imádom a havat, tudod, az a fehér, vizes valami! Annyira szeretem, hogy
teljesen bepörgök, ha látom, hogy havas a táj. Futok, szimatolom, túrom,
hempergek benne és bökdösöm gazdit a vizes orrommal.:)
Tudtad, hogy a havas úton gazdáinknak nélkülünk sokkal nehezebb lenne a
közlekedés? Van az a hosszú, fehér pálcájuk, na tessék... Kijavított!
Szóval, a fehérbot, na és azzal nem érzik az utat a nagy hó alatt. Mi
viszont azért vagyunk, hogy segítsünk nekik ebben a helyzetben is!
Megyek, mert Marcsi most szólt, hogy kimegyünk a hóba játszani! Hurrá!
Puszi:
Kamilla
