Kedves Kamilla!
Tudom, hogy te is néha géphez ülsz, mint én. Most kitúrtam anyát és ide
telepedtem.
Ez jár nekem! Ha már egyszer kimaradtam az újságomból!:-(
Nem is értem, hogy anya mit csinál, hogy én sosem írhatok. Így vettem a
bátorságot és átköltözöm a sarokba! No nem a szobáéba, hanem aaz irodalméba.
Múltkor, mikor Pesten jártunk, ha tudnád, hogy hogy húztam anyát feléd!
Messziről láttalak benneteket Borssal. Azt is láttam, hogy a te anyukád is
tanácstalanul fülelt, hogy ki kiabál neked a neveden szólítva. Hát persze,
hogy az én anyukám! Szokása bosszantani, tréfálni másokat, gondolta, hogy
anyádnak is feladja a labdát, hadd gondolkodjon néhány másodpercig! Csak úgy
cikáztak a fejében a gondolatok, ugye?
Szóval vettem magamnak a bátorságot és írok neked! Nehogy már mindig az
legyen, amit a kétlábúak akarnak!
Jó lenne megint szaladgálni egyet abban a zárt ketrecben, ha jól tudom,
akkor kifutónak becézik.
De egyelőre sajna nem jön össze a buli, mert már csak sokára, valami jövőre,
megyünk. Te tudod, hogy mit jelent a jövőre? Gondolom telnek a napok és
egyszer csak azt mondják az egyikre, hogy az már jövőre!
Mindegy is. Nekem a tegnapra is mondhatják, attól még az ugyanolyan, mint a
mai. Ugyanúgy megkaptam a vacsimat, szaladgáltam és aluszkáltam.
Annyi mindenről akartam neked fecserészni, de most semmi hasznos nem jut
eszembe. Persze azt leszámítva, hogy bámulatos, ahogy befekszel az ülés alá
a villamoson és én ilyet sose csinálnék! Tudom, hogy nem helyes, meg úgy van
jól, ahogy te csinálod, de ahány kutya, annyi szokás!
Tudjuk, hogy hámban nem szabad simogatni idegeneknek bennünket, ha mégis,
akkor előtte illik megkérdezniük anyáinkat, hogy szabad-e. Sokan nem teszik,
pedig kellene. Anya, aki nem lát, honnan tudná másként, hogy mi történik
körülötte. Igenis meg kell kérdezniük. Ha pedig nemet mondanak, azt illik
elfogadni és beletörődni. Nem is mindenikünk szereti, ha simiznek és nem is
minden anyuka szereti, ha macerálják a "gyerekét".
Gondolj csak bele: mi olyanok vagyunk a gazdiknak, mint anyának a gyerek. Ha
egy idegen néni vagy bácsi az emberanya gyerekét csak úgy minden teketória
nélkül elkezdené felkapkodni, megpuszilgatni, megsimogatni, csokival
kínálgatni, hogy fel lennének háborodva a szülők. S a párhuzamosság esetén
nem értem, hogy miért csodálkoznak azon az emberek, hogy a mi "szüleink"
ugyanígy fel vannak háborodva, ha velünk ezt csinálják.
Ha már ebbe belegondolnának az emberek, mindjárt megértenék, hogy mikor
miért nem szabad vagy miért kell megkérdezni.
Szerinted ez miért nem jutott még eszükbe a kétlábú felnőtteknek?
Vagy, ha segítenek anyának, akkor miért az én hámfogómat ragadják meg, miért
az én pórázomat cibálják? Mit szólna hozzá az anyukája az embergyereknek, ha
segítenék a babakocsit feltenni a buszra és előtte még jól megragadnák a
gyerek lábát is, biztos, ami biztos? Ott sem veszik ki a babakocsiból a
gyereket, ha segítenek. Szóval segítsenek, tök jó dolog az! Meg tényleg kell
is, jól is esik anyának, látom rajta, de sokkal jobb lenne, ha az ő kezét
vagy vállát fognák, érintenék meg. Néha elég, ha csak elmondják, amit kell,
meg sem kellene fogni.
Nekünk teljesen egyértelmű, hogy ott áll a segítő személy, ahol mi nem
vagyunk. Sokkal kényelmesebb is, mint átnyulkálni a fejünk felett és lefogni
anyának azt a kezét, amiben mi már amúgyis benne vagyunk! Persze csak
pórázilag, meg hámosan, de mégis.
Díjazzuk a segíteni akarást, de nem minden áron és nem mindenhogyan. Meg van
annak a maga helye és módja!
Egyébként pedig mondd meg anyukádnak, hogy igenis azért puszizkodunk, mert
barátok vagyunk és mi így fejezzük ki egymás iránti szeretetünket,
barátságunkat és kölcsönös szimpátiánkat!
Különben meg, ha sokat reklamál, neki is lenyomok pár puszikát! Nem is lesz
nehéz, mert én nagy vagyok, ő meg picike!
Most nem foglak sértegetni azzal, hogy te is törpe vagy, pedig hozzám képest
pindurka vagy, átférsz a hasam alatt!
Várod már a karácsonyt?
Én már tudom mi az! Olyankor bekerül egy jóillatú, de szúrós fa a szobába,
esténként kigyúlnak rajta a fények, amik folyton villognak. Kevesebb vendége
van anyának és még énekelni is szokott!
Aztán nem sokára utána van a jövőre. Olyankor meg mindenki megbolondul és
mindenfélével puffogtat meg durrogtat mindenhol.
Nem olyan, mint a vadászat, mert ott mindenkinél csak egy durrogós puska
van, de a "jövőre" napon mindenkinél sokféle pukkanós, durranós bigyóka van
és tisztára megkergülnek, alig bírják abbahagyni. Addig durrogtatnak, míg
csak találnak olyat, ami eldurranhat!
Azért szerintem majd jövőre után találkozunk!
Addigra már biztosan okosabb leszek és megfejtem, hogy pontosan meddig is
tart az a jövőre, hányat kell aludni addig és hányszor kell aludni jövőre!
Majd írok még!
mancs és puszi
Berci
2015. december 12.
