Szia Kami!
Hiába, én már csak megmaradok egy régivágású kutyának, aki megszólítja a
címzettet, ahogy régen volt szokás.
Muszáj neked írnom!
Annyi minden történt, hogy egyszerűen ide kellett ülnöm és mancsolnom.
Mióta utoljára beszéltünk, már jövőre van, azaz egy évvel többet írnak a
kétlábúak.
De ez legyen a legkisebb gondom!
Nem elég, hogy a jövőre évet úgy köszöntik, hogy mindenféle durranós
petárdákat és sivítós tűzijátékokat repkedtetnek fel és vagdosnak a földhöz.
Ezt még csak túléltem, vadászeb lévén meg sem ijedtem. Néhányszor
körbejártam a házat, hátha akkor majd abbahagyják, de reménytelenek
maradtak.
Alig múlt el ez a sokk, máris itt a következő!
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én ezt a fehér, hideg izét útálom! Tudom,
hogy hónak hívják, de én annyira sem szeretem, hogy hívjam! Nem is hívtam,
mégis jött.
Már láttam délben, hogy ebből semmi jóra nem számíthatok. Tudtam, hogy anya
megint megpróbál belehempergetni és Bujtit is arra fogja bíztatni, hogy
bírkózzon le. Komolyan mondom, ez már több a sokknál!
Most biztosan azt fogod gondolni, hogy valami elkényeztetett vizsla vagyok,
de én akkoris útálom a hideget. Ráragad a lábamra, ráragad a bundámra. Alig
lehet lerázni! Mire leráznám, már rám is olvad. Brrrr!
Ennél még a forró nyár is jobb. Ha többet dolgoznék, biztos, hogy lenne már
kutyacipőm, mert az nagyon hasznos találmány. Egyrészt nem marja ki a só a
mancsainkat, másrészt ha jó minőségű, nem is csúszik. Ilyenkor óvatosabban
kell vezetni, mert a gazdi bizony megcsúszhat! Főleg, ha gondos kétlábú
barátocskáink még el sem söprik vagy dobálják a havat a járdákról.
Itt jó, mert nem lesz a lábam sáros, ha kimegyek és nem kell órákat várni,
hogy anya letakarítsa mind a négyet! Ilyenkor szokta mondani, hogymég
szerencse, hogy csak négy van belőle és nem százlábú vagyok!
Te tudod, hogy mi a csuda az a százlábú?
Gondolom száz lába van, de mekkora és milyen nagy gazdát hordaz a sok láb
maga felett?
Mindegy. Szerencsére ilyenkor, ha sár van, nekem csak négy van!
És természetesen én a sarat sem szeretem! Attól meg sáros leszek és - lehet,
hogy tisztaságmániás vagyok?
Bezzeg neked vízlepergető bundád van, hiszen labi vagy, neked könnyű, csak
megrázod magad és hemperegsz tovább. De nekem nem perget a bundám, (bundám
sincs), így aztán kellően átázik és ráfagy a hó. Ebből meg hűhót csapok és
juszt sem játszom anyával tovább!
Bezzeg Bujtival olyan jót hempergett, hogy még nézni is rossz volt, ahogy
behavazódtak!
Ha tudnék beszélni, biztos, hogy megmondtam volna nekik, hogy olyanok, mint
a megkergült gyerekek, akik kis fehér lasztikat gyúrnak és egymáshoz
vagdalják!
De azért nem panaszkodom, nincs is rá okom, mert anya tudja, hogy fázós
vagyok és nem akar átnevelni!
Igaz, addig kinn voltam, míg sepregetett és lapátolta a rosszhelyre hullott
havat.
Amíg dolgoztam és telente sokat utaztunk, rám adta a kabátomat is, de most
az sem kell. Végülis nem árt egy kis friss levegő és akármilyen fázós is egy
kutya, attól neki is ugyanolyan szüksége van a friss levegőre, mint egy
gyereknek. Ebben is igaza van anyának, csak hát attól még akkoris.
Ahogy sok kutyának igenis kell, hogy beengedjék a szilveszteri (mert tudom
ám, hogy így hívják) petárdázáskor, hiszen nagyon, nagyon fél. Biztonságra
van szüksége és arra, hogy a biztonságot adó gazdi mellett lehessen.
Ha félelmében még be is pisil. Egy évben egyszer ki lehet bírni a
takarítást! Balesetek az emberekkel is előfordulnak! ha úgy tekintenének
ránk, mint a gyerekekre és annyi értelmet és olyan viselkedést titulálnának
nekünk, ami tényleg bennünket mutat, akkor sokkal jobban értenének és
elfogadnának olyannak, amilyenek vagyunk.
Berci
