Levél egy háttalfordult baráthoz
Kedves barátom!
Elnézésedet kérem, ha nyugalmadat megzavarja a levelem, Ígérem, utoljára teszem.
De mert egykori barátságunk emlékeit elfeledni nem tudom.
Elveszett barátságunk után
Ezért kutatom
Utakon, tereken
Mindenkiben barátot keres
Elhomályosult két szemem.
Olykor fel-felcseng
Egy, egy ismerős hang fülemben,
Ilyenkor csillagokig nyílok
és úgy hallgatózom,
De baráti kézre mégsem találok
Ha olykor a sors kéznyújtásnyira
Sodor egymáshoz.
Te akkor is hűvös tekintettel
Idegenként állsz előttem.
Hogy így miért ver a sors
Nem értem.
Ha elveszett barátságunkat
Vakon már hiába keresem.
Hűvös tekinteted sem oldja föl levelem.
Barátság iránti szomjam kudarcát
Fájó szívvel,
De tudomásul veszem.
