Litván dal
Ősi nyelven csöndes ének száll a hűvös légen át:
Litván földben nyugszik már, kit barbár tank halálra szánt.
Nyugalomra int a zsarnok, mit sem tud a "Békecár" -
A "Nagy eszme" érdekében néhány élet nem nagy ár.
Szép szavakkal dobálódzik, ködös eszmén lovagol,
De azt látja, birodalma most már mégsem egy akol.
Friss levegőt, szabadságot! Megfojt már a poshadás!
Elég volt a művallásból! Agyonnyom az áltatás!
Ünnepélyes szürke semmi, délibábos népcsalás,
Álemberség, hamis pátosz, szóvarázslat, ámítás! -
Ilyenné lett az az álom, melyet Lenin álmodott,
Ilyenné lett az az állam, melyet örökül hagyott.
Újabb eszme? Újabb álság, birodalmi számítás!
Nincs visszaút, mert a mélyben érik már a pusztulás!
Megrészegült martalócok tiporják a zöld gyepet,
De nem győz a szabadságon a falanszter-gépezet.
