Lobogás
Hunyt szemeimmel is folyton
a tűz lobogását látom,
vérvörös furcsa izzás,
áthullámzik a rácson.
Kezemet tartom, melegítem
és zsongít lassan a béke,
vad haragos szél zúg odakinn,
de itt melegedhetem végre...
Hunyt szemeimmel is folyton
hallom a tűz pattogását,
rádobsz még két fahasábot
s meg sem gyújtod a lámpát.
futnak a drága percek,
máglya a tűzlobogás,
életem égetem rajta,
szél szórja szét hamuját.
Húnyt szemeimmel folyton
a tűz vörös fényeit látom,
kezeden táncol, homlokodon
s izzón süt át a rácson.
Gyermekei régi alkonyon
épp így égett, vörösen muzsikált,
s mindent láttam a tűzben,
tündértáncot, táltos paripát...
Elfoszló, szürke évek,
nehezen múló bús utazás,
nem tudom, hogyan is bírtam?
Hívott a fény, a tűzlobogás.
Szítsd fel a tüzet újra,
égjen a sok fahasáb,
s engedd, hogy átmelegedjek,
mielőtt megyek tovább...
