08. Lóóó kaland
Csontcsillagos lévén, nekem meg kellett tanulnomaz ellenőrző járőr szerepet is.
Ez annyit tett, hogy mi nem annyira a határt figyeltük, hanem a kollégákat, hogy jól figyelik-e a határt.
Érdekes!
Nálam mindig, mindenki penge szolgálatot látott el.
Viszont így kerültem közel a lovakhoz, merthogy nekünk kellett a portyázó őrizetet is adni.
A feladat egyszerű volt, egy adott határszakaszon végig kellett menni a nyomsáv mellett, közben ellenőrizni a nyomsáv állapotát, a növényzet átláthatóságát, a vadállomány fellelhetőségét, mozgását, a telepített készülékeket, és közben persze a járőröket is.
Így került sor az ÉÉN első, egyetlen, és utolsó lovasportyámra is.
A lovászfiú egy alacsony, 50 kilós igazi zsoké volt.
Nagyon értett az állatokhoz, és szerette is őket.
Nem is nagyon baszogatták a soknapúak.
Hagyták, tegye a dolgát.
Ő szerezte be a ló kaját, intézte a trágyát, takarította az istállót, foglalkozott a lovakkal, és a minimálisan előírt szolgálatát meg letudta ilyen lovasportyákon.
Nem igazán lehetett vele szót váltani.
Egy magábazárkózott,csöndes, jóindulatú srác volt.
Kb 1 óra alatt felkészített a lovaglás tudományára.
Annyit is ért.
Aztán felnyergelte nekem a leglustább lovat, magának meg a kedvencét, amelyik nem is olyan meglepő módon a legjobb lópaci volt.
Aztán gyia!
Csapjunk a lovak közé!
Szépen kibaktattunk az örs kapuján, és az irányt a Tisza felé vettük.
A 8 órás szolgálat vége felé, már az örs irányába tartva, a vasút mellett vitt el az utunk.
Pár száz métert haladtunk párhuzamosan a sínekkel.
Mit ad Isten, és a párt, jön a vonat.
Kicsit távolabb megyünk a pályától, nehogy a lovak megriadjanak.
Nanáá, hogy a nosztalgia vonat jön, egy 4 24-essel az élén!
És nanáá, hogy meg akarja tréfálni a jámbor járőröket!
Úgyhogy mellénk érve, nanáá, hogy meghúzza a sípot!
Nanáá, hogy az ÉÉN lovam szarja össze magát gyönyörében!
Az eszement állat neki áll vágtatni, csak úgy toronyiránt.
Első gondolatom:
- Hogy rohadnál meg neved napján!
Második gondolatom:
- Most akkor mi a bánat lesz?
Harmadik gondolatom:
- Segííítsééég!!! Hol a fék ezen a szaron?
Erre már olyan erősen gondoltam, hogy már ki is hallatszott a fejemből.
Hátra nézni persze nem mertem, mert iszonyúan féltettem a kis tyuxaros életem.
Ezért nem láthattam, hogy a cimbi azonnal teljes gázzal utánam iramodik.
Szintén a tyuxaros védelmében, azonnali hatállyal elfelejtem az 1 órás tanfolyam minden tanítását, és irgalmatlanul kapaszkodom a vadállat sörényébe, és erőst anyázok a fülébe.
Szerintem úgy 3-4 nap folyamatos vágta után a lovak istene végre utol ér, és varázspálcájával int kettőt, amitől az eleddig száguldó hurrikánként tomboló óriás vadmén, azonnal kezes báránnyá válik, és magátol jól megáll.
Cserébe azért még egy kis meglepit tartogat nekem.
Amint megáll,rögtön elkezd tajtékozni.
Nem elég, hogyrohadt büdösen izzad, de még csúszik is, mint a csiga.
Szerencsére, már csak 1 km volt az örsig.
Mondtam is a lovász fiúnak, hogy Ő csak vezesse a pacikat ahogy akarja, de ÉÉN 4 méterrel lemaradva, a csőrebaszott szolgálati P A 09-est a vérengző vadállatra irányítva kísérem be Őket, és bent elmarad a holnap hajnali desznyó vágás, mert ÉÉN ezt a szemét állatot azonnal kizsigerelem, és kolbászként fogom felfüstölni.
Barátunk nem zárt a szívébe mondataimért, pedig az egész örs egy hétig azon röhögött, hogy a Horváth, meg a ló..
Ez voltam ÉÉN, meg a LÓÓÓ!
...
