Lopott idő
Figyelmes szavak indítottak,
hogy sorokat írjak neked,
neked szenteljem e verset,
s kívánjak néked erőt adót, szépet.
Sírni, félni itt nem érdemes,
csak dalolni, nevetni, imádkozni,
hisz ebből tud csodát az ég írni,
bármi is a teljesülés, azt kell lélekből kérni.
Szívedben áradjon még zene gyógyító ereje, minden hang, rezzenés örömöt, élet-színt hozzon lelkedbe, a Nap újult erő, s lét szinbólumát körötted s benned folyton csak sugározza reád.
lemondunk mi mindannyian egy-egy pillanatról, azzal egyenként lopunk egy percet, neked átnyújtjuk hangokon át lelkedbe,
dal, vagy gondolat, csak legszebb jusson eszedbe.
Imádságos lelkülettel emeljük el magunktól az idő morzsáját, nagy örömmel átadjuk zengésben a percek színpompáját, ints még búcsút, ha akarod a messzeség hívásának!
Kis lelkek kívánják s kérnek téged,
ott, hol oly keveset tehet mást érted,
bennünk is gyúl egy hívó szó fénye,
zengő szó, mi segítség szándéka, hangsor, sok ének, ontott perc, lopott óra hangjegyek szelencéjében, senki utat nem zárhat el, szól a végtelen hangjegy éneke!
Kerek világ, mi hátha még megvárhat,
iratlan csodák, mit a szív mindenkor kikiálthat, sok hit, melyet az örök lélek áldhat
tárt karjával szórhatja áldomását létedbe, annak emberi ész, mértékének minden mérhetetlenségével, mondat, és szavak itt elporladnak, áldott hatalom ereje marad csak, siessen hát hozzád Őrangyalod Istenakarat világosságával!
2015. augusztus 4.