Magány
Zárt ajtók mögött
szétbomló lángok,
lassan porrá
égnek az álmok.
Kihűlő vágyak,
kétséggel járnak,
könnyes magányban
zúzmarás ágyak.
Hiányzik a szó,
az édes ölelés,
a gondos szeretet,
a közös ébredés.
Idővel a kagylóhéj
szorosra zárul,
nehéz szabadulni
ettől a gáttól.
Szerelem szövete
gurigába kötve
a polcon hever
lassan elfeledve.
Nagy pazarlás, ha
így marad örökre,
színe ragyogását
mélységbe rejtve.
A magány foglyának
halál a majd holnap.
Az évek morzsolódnak,
nincs léte a csodának.
2015