Magyar érték
Szép Magyarország, hű leszek, míg ez a föld elemészt majd,
mert ideköt viruló életem álma a fény,
mely szökik egyre a zászló nemzeti színein által,
mégis a szívben várt végtelen útra elér...
Legszebb szó csak az óh, mit nemzeti nyelvemen írnak,
ébred a vígság így sír ide bú s keserű,
mit régmúlt tovatűnt hősök a vérrel is írtak,
éneke szóval cseng, víve a hírt hegedű.
Régi regékből már kiveszett álmát viszi messze,
fáradt, bölcs tudomány, mégis az égre kiált,
hogy van még ki remélje, s hitbe vetett kikelet,
napja ha eljő hát, élheti perc aranyát...
Hol van a szó, mit megtanul átvesz régi mesékből
tétova gyermeked álmát ígéri e hely?
Végre ha felnő, meg kell érteni lelke a szívből,
táplál nemzeti érzést, mely az égig emel...
Bp. 2012. 04.06. Tóth Enikő
