Májusi vasárnap
Évtizedek múlnak el, és jönnek egymás után,
s virágok ezrei nyílnak a hatalmas családfán.
Négy virágját is ismertem az ágazó koronának,
de csak egy virágnak lettem gyümölcse magjának!
Tán örökkévalóság volt, mire kibújt a mag házából,
de megszülethetett, így odabújt hozzád hálából!
Majd egy röpke, hirtelen pillanat után,
ő is virággá, majd éretlen gyümölccsé vált a fán.
Milyen érdekes, a magháznak több magja is lehet,
és újabb örökkévalóságok után testvéreim születtek!
Ők is nagyon gyorsan éretlen gyümölccsé váltak,
s mint madarak, én fészeklakó lettem, ők messze szálltak.
Sok örömöt, bosszúságot okoztunk szavakkal, tettekkel,
de tán mi voltunk, akik harcoltunk veled a szürkeség ellen?
Remélem, hogy életedet létünkkel szép színűvé tettük!
E verssel köszönöm meg neked, hogy mi is létezhetünk!
Minden évben eljön egy derűs, vagy borús
hétvégi nap, mikor nem lehetsz szomorú!
Hiszen a mindenével tied ez a májusi vasárnap!
Hát kérlek téged, hogy örülj egy kicsit a világnak!
