Manhattani elégia
A zongorista ült a zongoránál,
egy elnyűtt melódiát koptatott;
egy elegáns úr az Ensz-plénum elé állt
és a szegénységről tartott szónoklatot.
Míg bent a terem csupa-csupa fényár,
odakint a tél vívott csatát:
a zongorista ült a zongoránál,
és százan szemvedtek az nap fagyhlalált.
Mert kellett a pénz, kellett a hadseregnek,
- a hazugságnak meg kell védeni magát,
míg ők odafenn vígan elcsevegnek,
a fejükre dől egy szép nap a világ.
A zongorista ült a zongoránál,
a megváltót idézték a papok:
egy elegáns úr az Ensz-plénum elé állt
és a szegénységről tartott szónoklatot.
Körben az urak megtapsolták a persze
gentlemanok között ez így szokás,
meg aztán kinek lett volna mersze
közbeszólni: urak túl sok a locsogás!
