Manó Manci
Manó ország apró népe egyfolytában kesereg,
mert egy reggel Manó Manci
a királylány elveszett.
Keresték a palotában,
az erdei fák alatt,
Megkérdeztek az erdőben minden egyes madarat.
De a válasz csak az volt,
hogy nem látta őt senki se.
Az volt a király parancsa:
Mindenkinek Mancit kell keresnie!
Fel is bojdúlt manó ország,
mint ahogyan soha még,
aki élt és járni tudott,
folytatta a keresést.
Minden zugot át kutattak,
barlangot és üreget.
Mindenki csak azt kérdezte:
Manó Manci hol lehet?
Milyen is volt Manó Manci?
Aprócska és csoda szép.
Minden ország királyfia
sóhajtotta a nevét.
Szájról-szájra járt a híre,
hogy a földön párja nincs.
Nevetése csilingelő,
egy valódi drága kincs.
Hosszú haja földig érő,
szeme gyémánt ként ragyog,
kedvessége rabul ejtő,
örülsz, hogy ha láthatod.
Szerette az egész ország.
Csupa jóság volt szive,
nem csoda, hogy szállt a híre
a világban messzire.
Manó király bánatában
merész tervvel állt elő:
Aki lányát megtalálja,
az lehet királyi vő.
A baj csak az volt,
hogy a király egy nagy titkot nem tudott:
A királylány csöppnyi szíve
egy emberért dobogott.
Első törvény az országban:
Embert nem szerethet senki!
Aki még is megpróbálja,
halálba kell annak mennni.
Kivétel nincs semmi áron!
Így szólott a rendelet,
Megszegni e szörnyű törvényt
a királynak sem lehet!
Így történt, hogy a királylány
egy reggelen elveszett,
sújtotta a szörnyű átok,
s a szigorú rendelet.
Hogy hová tűnt? Azt ki tudja,
Örök homály elfedi.
Manó ország apró népe azóta is keresi.
Elmondom most azt is nektek,
hogy esett a nagy eset,
amikor a szép királylány
egy emberbe szeretett.
Egy nap nagyon unta magát,
társaságra vágyott éppen,
séta közben megpillantott
egy legényt a tarka réten.
Nem szólt hozzá, csak rá nézett,
egy pillanat műve volt,
a két szeme tűzben égett,
s szíve már is fogva volt.
A legény is lángra lobbant,
két szeme tüzes parázs,
a pillanat tova illant,
s vele a csodás varázs.
Így született a nagy titok,
mit nem tudhat senki se,
így lett rabbá a királylány
lángra lobbant kis szíve.
Töprengett, hogy mit is tegyen,
hogy is legyen ez után?
Így ment el a szerelmével
egy szép nyári éjszakán.
Egy szép napon emberré vált,
megtörtént a nagy csoda!
Boldog asszony lett belőle,
mint még senkiből soha.
Manó ország már csak emlék,
hová álmaiba jár,
oda vissza sosem térhet,
mert lezárúlt a határ.
